A statisztikák fényében ismert tény: egyre fogy azok száma, akik Szlovákiában magyarnak érzik és vallják magukat. A helyzetben rejlő lehetőségekről Ravasz Ábel szociológussal, a Bél Mátyás Intézet igazgatójával beszélgettem. Tabukat döntögetve nem kevesebbet állít, mint azt, hogy megmaradásunk kulcsa a romák integrációjában rejlik.
A Bél Mátyás Intézet 2014 végén jött létre azzal a szándékkal, hogy a polgári Szlovákia gondolatát és az egyenlőségen alapuló polgári elvet népszerűsítse az országban. Az intézet munkatársai olyan aktuális kérdésekkel foglalkoznak, mint a kisebbségpolitika (ezen belül is a nemzetpolitika), a roma integráció, a nők politikai szerepvállalása, illetve a szlovákiai demokrácia állapota és helyzete.
A sókszelőcei iskolában
– A romák integrációja a szlovákiai magyar közegben a legégetőbb kérdés. Ugyanis az itteni magyar közösségnek egyetlen növekvő komponense van: a magyar ajkú roma lakosság. Azzal, hogy magyarnak vallják magukat, kettős kisebbségbe helyezkednek. Ez egy olyan teher, amit az, aki nincs ilyen helyzetben, nem tud megélni. Elképzelni sem tudja, milyen lehet kisebbségen belül is kisebbségnek lenni. Rosszallóan nézem, mikor a szlovákiai magyar közösség határait úgy húzzák meg, hogy abból a romákat kizárják. Ezt a lépést egy olyan csoportnál, mely demográfiailag ennyire kiszolgáltatott lenne, mint az itteni magyarság, egyenesen öngyilkosságnak gondolom. Örülnünk kell minden embernek, aki Szlovákiában hajlandó magát magyarnak gondolni és nevezni! És hajlandó a nyelv fennmaradását délen elősegíteni. Igenis ki kell mondani: ha a Gömörben úgy 30 év múlva magyar szó fog elhangzani, valószínűleg egy roma ajkairól fog. Az ottani nem roma lakosság ugyanis rohamosan fogy, és épp a romák azok, akik fenntartják a magyar iskolákat, vagy biztosítják egy-egy községnek a magyar nyelvhasználatot.
– Mit jelent mindez a számok tükrében?
– Becslések szerint jelenleg minden kilencedik-tizedik magyar roma származású. Viszont a diákoknak már mintegy fele az. Ez a hatalmas növekedés abból adódik, hogy míg a nem roma magyarság jelentősen fogy, addig a magyar romák esetében enyhe növekedés figyelhető meg.
Érdekes viszont, hogy ez a növekedés jóval kisebb, mint gondolnánk. Azért tűnik nagynak, mert mi vagyunk egyre kevesebben. Ezzel azonban az itteni magyar közösség nincs egyedül. Erdélyben vagy épp a Kárpátalján is számos magyar iskola azért van még nyitva, mert a romák oda járnak.
– Tapasztalatból tudom, hogy a romák többsége nem romának, hanem szlováknak vagy magyarnak vallja magát. Mi alapján választanak maguknak nyelvet vagy épp nemzetiséget?
– A romaság egy nagyon sokrétű közösség, melyben számos törésvonal húzódik. Az itteni magyarságon belül is meg lehet különböztetni csallóközi, gömöri vagy bodrogközi magyarokat, de attól még egy teljesen homogén csoport vagyunk. A romaság ezzel szemben egy atomizált közösség. Az ő vonatkoztatási pontjuk általában a település szintjén van. Ismerik még esetleg a környező településen élő romákat, velük érezhetnek egyfajta hasonlóságot, alkothatnak kisebb közösségeket. Az, hogy ki minek mondja vagy érzi magát, az a helyi közösségek szintjén dől el. Épp ezért az identitás, a hovatartozás két szomszédos településen belül is eltérő lehet. Szlovákián belül a Gömörben él a legtöbb magyar roma. Ők a lakosság többi részével vegyülve, főként falusi parasztházakban élnek, melyeket őseik vagy ők maguk vásároltak. Vannak viszont olyan faluk, ahol több szlovák él, és ebből kifolyólag a romák is inkább szlováknak vallják magukat.
Ravasz Ábel
– A falvakban azonban gyakran arról van szó, hogy a polgármester vagy a közösségi vezető szintjén születik egy döntés, és onnantól kezdve az egész közösség szlováknak fogja vallani magát. Erre nagyon jó példa az a szlovákiai település, melyen tíz év alatt 80-ról 10 százalékra csökkent a magyarok száma. E mögött azonban nem identitásváltást kell látni, hanem azt, hogy olyan népszámlálási rendszerünk van, mely nem teszi lehetővé a többes identitások bevallását. Ez a lehetőség Nyugaton bevett szokás. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a népszámlálási ív fölött nem kell egy kizárólagos döntést hozni arról, hogy német vagyok-e, vagy török, hanem mondhatom mindkettőt. Nagy valószínűséggel Szlovákiában is sok olyan ember volna, aki egyszerre mondana magyart és szlovákot, romát és magyart vagy romát és szlovákot. Sőt olyanok is lennének, akik mindhármat beikszelnék. Ugyanez a ruszinok esetében is érvényes. Ezzel a lehetőségmegvonással a szlovákiai jogrend mesterségesen csökkenti az itt élő kisebbségek hivatalos arányát.
– A romák integrációja általában mindenhol nemszeretem kérdés. Milyen úton haladunk, vannak-e eredmények?
– Egyértelműen az iskola az a hely, ahol a roma gyerekek integrációja megfogható. A legkisebb kortól kell azon dolgozni, hogy ezek a gyermekek eljussanak valameddig. Az unióban és nálunk is folyamatosan több roma gyerek jut egyre magasabbra az iskolai ranglétrán. Persze, ez lassú folyamat, de megyünk előre. Ez annak köszönhető, hogy mikroszinten, azaz a települések szintjén nagyon sok elhivatott ember van, aki időt és energiát fordít arra, hogy ezeket a gyerekeket és családjaikat segítse. Az iskolán kívül a munkanélküliség jelenti a problémát. Azokban a régiókban, ahol nagy számban élnek romák, hatalmas a munkanélküliség. Ha felszabadul egy állás, azt nem romának adják. Ebben persze van egyfajta természetesség, hiszen az emberek többsége a saját típusát kedveli és részesíti előnyben, az integráció szempontjából azonban ez gondot jelent. Egy tudatos munkáltatónak nem szabad különbséget tennie ember és ember között.
– Beszélgetésünk elején már leszögezted, hogy a magyar ajkú romák jelentik a túlélést sok magyar iskola számára. Mennyiben befolyásolják az elromásodó iskolák a magyar szülők döntését?
– Sok helyen jellemző, hogy ha egy magyar iskolát sok roma gyerek látogat, akkor a magyar szülő máshova viszi a gyermekét. A félelmeik érthetőek, viszont nem megoldás, hogy hagyjuk elgettósodni az iskolákat. Sokszor épp az integrált roma család veszi ki elsőként a gyermekét egy ilyen intézményből. Teszi ezt azért, hogy az ő újonnan megtalált, középosztálybeli státuszát meg tudja védeni. A tapasztalatom az, hogy az iskola meg tudja győzni a szülőket az integrálás fontosságáról. A másik járható út az iskolák részéről az úgynevezett prémiumszolgáltatás. Egy olyan pluszkomponens, amitől az az iskola egyedivé válik. A Rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola például az alsó tagozattól kezdődően bilingvális, magyar–angol osztályt indított. Ez az iskola elkötelezett a roma tanulók mellett, és azokat a szülőket, akiket ez elriasztott volna, az angol nyelvvel sikerült meggyőzniük. A kulcs mindig a kommunikációban rejlik. Ez igaz helyi, de országos szinten is. Ahol két vagy három nemzet él együtt, nem kérdés, hogy konfliktusok is kialakulnak. Az a kérdés, hogy ezeket mi módon kezeljük. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint a közös létezés természetes velejáróira. Ne dramatizáljuk túl, ne húzzunk hasznot belőlük. Próbáljuk a feleket asztalhoz ültetni, hogy beszélgessenek, mert a problémák igenis megoldhatóak. Különösen igaz ez a roma integráció területén. Ha hagyjuk, hogy elmérgesedjen a viszony, hogy a romák a települések szélén nyomorogjanak, a nem romák meg a falu közepén arról beszéljenek, hogy ez mekkora szégyen, akkor számolnunk kell a következményekkel.
Elromásodó iskolákat fogunk látni, és azt, hogy a magyar diákok a szomszédos szlovák iskolába mennek! Kihal a falu, nincs remény. Egyszerűen meg kell szoknunk a gondolatot, hogy ha a roma integrációt nem vesszük komolyan, akkor a magyarság megmaradása Szlovákia több régiójában is több mint kérdéses.
– Mit tehetünk annak érdekében, hogy a magyar ajkú romák erősítsék a magyarságot?
– Három olyan út van, mellyel tudunk tenni azért, hogy a magyar ajkú romák a szlovákiai magyarság részeként megmaradjanak. Fel kell készítenünk a kisebbségi iskolákat a roma tanulók fogadására. Sok helyen a pedagógusok ezt már önszorgalomból meg is tették. Egyértelmű, hogy ahol a tanárok tudnak és akarnak is az integrációval foglalkozni, sokkal jobb eredményeket érnek el. A második lehetőség a kis helyi projektek támogatása. Helyi szinten kell megkeresni azokat az aktivistákat, akik ismerik a lokális viszonyokat, és készek arra, hogy összefogással egy élhetőbb környezetet alakítsanak ki. A harmadik út pedig a politika. A romáknak is erős politikai képviseletre van szükségük.
