Vikit, a csodaszép modellünket napsárga ruhában kaptuk lencsevégre, pálmafák alatt.
Már nálunk is kapható a pálmafa, Egyházgellén ott ágaskodik az út menti faiskolában. S van, aki megveszi, mert mi – ahogy minden tenger nélküli nép – a meleget és a fehér homokot még mindig a pálmafával azonosítjuk.
De nem csupán azért szeretjük a pálmát, mert eszünkbe juttatja a meleget, hanem mert a semmittevéssel is összekapcsoljuk, hisz a hűvösében akár kókuszlevet is szürcsölhetünk.
Gyula, aki a kertünket tartja rendben, azt meséli, hogy életében a legboldogabb Szicíliában volt, mikor is kamionosként két hetet töltött a szélben hajladozó pálmafák hazájában. (Amúgy a pálma nem őshonos Szicíliában: az arabok hozták magukkal a kilencedik században a szökőkúttal, a fűszerekkel, a fagylalttal, az arabeszkkel és a mozaikokkal együtt.)
E havi számunkban mi is útra kelünk, megyünk mi is a nap után, miként buzgó kertészünk. Zöld terményeket nézegetünk, uborkát, dinnyét tartósítunk, s faramuci történeteket hozunk a kék vízről és a meztelenkedni szerető emberekről.
Becsekkolunk egy rózsaszín országba, ahol Hollywood szerint minden rendben van, a nők nem harcolnak, hanem simogatnak, csak a testképpel van egy kis baj... Tartsanak velünk, s szórakozzanak jól! Élvezzük a nyár és a hűsítő víz jótéteményeit, hisz augusztus van, a szabadságolások ideje!
Nem csupán szépség, szomorúság is kötődik a pálmafához: Radnóti Miklós zsivajgó pálmafákról ír egyik utolsó versében, arról, hogy szívesebben volna a majmok között a pálmafán, mint most a saját bőrében. A vers akkor született, mikor kötelezővé tették a sárga csillag viselését a zsidók számára. Aktualitása van, hisz a háború árnyéka vetül ismét Európára, s megint ott tartunk, hogy népeket lehet egyetlen tollvonással bűnösnek nyilvánítani. Még a pálmafán zsivajgó majmok is tudósabbak, mint az emberek, mert ők nem csinálnak ilyet – írja Radnóti...
ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN
Zsivajgó pálmafán
ülnék legszívesebben (...)
Tudós majmok körében
ülhetnék fenn a fán
és éles hangjuk fényes
záporként hullna rám (...)
És óriás nap égne
a megszállt fák felett,
s szégyenleném magam
az emberfaj helyett;
a majmok értenének,
bennük még ép az elme –
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.
1944
