Legalábbis ezt tartja vendéglátónk, egy fiatal hölgy, aki annyira szereti a karácsonyt – és a pirosat –, hogy ezzel a lélekmelegítő színnel tapétázta ki otthona falait.
Egy külön bejárattal leválasztott lakrészben rendezte be kuckóját a családi házban. A terek kissé szűkösek, ő mégis ragaszkodott baldachinos dupla vaságyához, amely szinte az egész szobát elfoglalja.
Ezt látjuk az üldögélőből: a sminkasztalka kinyitva várja gazdáját.
A viaszolt, rusztikus fagerendákat, melyekből egy ügyes vásárúti asztalos, Bede Lóránt „kefélte ki” a puhább szálakat, az édesanyja ajánlotta. Az angol Nina Campbell kollekciójából viszont már Réka választotta ki a tapétákat, és a konyhában a „képes” fal (tele családi fotókkal) is az ő ötlete volt. A gardróbszekrényekkel leválasztott pici üldögélőbe pedig kozmetikai tükröt állított: rengeteg kenceficéje van ugyanis, melyek végre otthonra leltek a sokrekeszes kis asztalkában.
Ilyenkor, ünnepek táján a piros falak miatt a hangulatkeltéshez nem kell több, mint illatos, fahéjas gyertyákkal körberakni a kandallót, a kertből behozni pár fenyőágat – és már jöhet is a Jézuska.
Az igencsak keskeny előszobában vagyunk. A falra pásztorleánykás tapéta került, a kockás komódon pislákoló lángocskák.
A kis Nespresso kávégép ajándék.
A „fotók fala” a konyhában: pihentető csendélet.
A rusztikus fagerendákhoz mi illene jobban, mint a fényes üvegcsillár, a piros tapétához pedig a fekete kockás függöny.
Az egész lakás egy hívogató baldachinos ágy. A kockás ágyszoknya „felmelegíti” az amúgy rideg vasat.
Mosogatás közben megpihen a szem: a mosogatót az IKEA-ban vették, a rézcsap hazai termék.
A régi faszobrot házikisasszonyunk még gimnazista korában kapta: azóta vele költözik.