Az ösvényen egy lélek sem jár, csak a csizmám sarka kopog a kavicsokon. „Vajon mit érezhettek ők, amikor ezen az úton sétáltak?” – merengek. „Miféle sorsok lenyomatát őrizheti ez a százéves ruha, amit ma itt, Bényben a legnagyobb tisztelettel viselek?
"Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."