Mostanában elég gyakran szóba kerül az önimádat, közkedvelt szóval a nárcizmus. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a személyiségzavarnak? Miből vehetjük észre mégis, hogy nárcisztikussal van dolgunk?
Sok este sóhajtva fekszünk le: „ma sem voltunk boldogok”. Lehet ezen változtatni? Igen – mondja a pozitív pszichológia magyarországi meghonosítója, Szondy Máté.
Vekerdy Tamás pszichológus gyermekközpontú előadásaiban, könyveiben segített nekünk megérteni azt a tiszta világot, amit már elfelejtettünk. A gyermeki világot. De ehhez a szakmai tudás önmagában nem elég. Valami más is kell hozzá. Vajon mi?
A vécékagyló felett görnyedek, és sugárban hányok. Nem bírom abbahagyni, pedig érzem, hogy üres a gyomrom. Pedig egész nap jól éreztem magam. Rendezkedtem, rakosgattam a dolgaimat.
Manapság vészesen gyakori a depresszió, a világ lakosainak egyötöde megtapasztalja. A depressziósnak mindegy, hogy mit eszik, milyen ruhát vesz fel, mi lesz vele tíz év múlva.
A kételkedő közép-európai ember nem szereti a ragyogó fogpasztamosolyt. Azt mondja, valahogy jobban szereti az őszinteséget, még ha kellemetlen vagy bántó is. Merthogy az legalább igaz.
A nekem kijár-gondolkodás rontotta el a férfiakat. Pedig az életben nem jár ki semmi ingyen, hanem meg kell venni vagy el kell venni. Ez utóbbi viszont már agresszió.
Milyen az igazi férfi? Olyan férfira vágyunk, aki olyan igazi: nem hagy magunkra a konfliktushelyzetekben, nem menekül a hóbortjaiba, nem fut el a felelősség elől, nem idegenedik el a családjától, jó férj és jó apa, nem hárítja át a felelősséget a nőre. A férfias férfira.
