A katolikus egyház november 19-én ünnepli Szent Erzsébet napját. Árpádházi Szent Erzsébet a keresztény világban legismertebb magyar szent. Itt a Felvidéken, a mai Szlovákia területén is rendkívül népszerű volt a középkortól, s tulajdonképpen az napjainkig.
Számos templom védőszentje, több kórház névadója tájainkon. Ki volt hát Szent Erzsébet, s mi a titka annak, hogy kultusza máig élőnek mondható?
Pozsony – Kék templom, a templom homlokzatán látható kép a rózsacsodát ábrázolja
Szent Erzsébet II. András (1205-1235) és Merániai Gertrúd lánya volt. Hogy Sárospatakon, vagy Pozsonyban született ez bizonytalan, de 4 éves korában az eljegyzése a thüringiai tartománygrófság örökösével Lajossal itt volt, az egészen bizonyos. Pozsonyi kiemelt kultusza innen ered: két Szent Erzsébet-templom, két kápolna, kórház viseli nevét, de róla nevezték el az 1913-ban alapított pozsonyi egyetemet is; több szobra van a városban, a legújabbat 2007-ben állították a pozsonyi várban.
Az eljegyzése után Wartburgba került, itt 14 évesen lett Lajos felesége. Három gyermekük született, ám férje az ötök keresztes hadjáratból hazatérőben pestisben elhunyt. Fiatal korától segítette környezetében a szegényeket és betegeket, alamizsnáskodott, amit környezete tiltott. Férje halála után annak rokonai elüldözték Wartburgból, ezért gyermekeivel Eisenachba, majd Marburgba költözött, ahol özvegyi járandóságából kórházat alapított. Gyóntatója, Marburgi Konrád szigorú felügyelete alatt életét a betegápolásnak szentelte.
1231-ben, 24 évesen bekövetkező halálakor már szentnek tartották, kanonizálására hamarosan, 1235-ben került sor. II. Frigyes császár személyes részvételével tüntette ki a szent maradványainak felemelését Marburgban, majd IX. Gergely pápa avatta ünnepélyesen szentté Perugiában.
Szent Erzsébet kultusza hihetetlenül gyorsan terjedt Európában. Ennek több oka is volt. Ekkor erősödött meg a késő középkori vallási életben a női szentek kultusza, melynek terjesztői elsősorban az ekkor megerősödő koldulórendek (ferencesek, domonkosok) által meghatározott vallási eszmeiség volt. Erzsébet jótékony cselekedetekkel betöltött és az udvari fényűzést elutasító élete ugyanis a koldulórendek morális üzenetének sikerét hirdette.
Fontos volt persze az is, hogy életének és kultuszának magyar és németországi színtere nyomán több dinasztia, több tartomány, ország, több egyházi rend a sajátjának tekintette, s így hamar régiók feletti, univerzálisan tisztelt szent lett belőle, királyi, hercegi és grófi dinasztiák, sőt a Német Lovagrend versengett kultuszának patronátusában. Közép-Európában, Franciaországban, Itáliában és Hispániában hercegnők sora próbálta példáját követni. Ő lett a női szentség legbefolyásosabb késő középkori mintája.
Kassa – Szent Erzsébet-székesegyház, épült 1380-tól 1500-ig, gótikus stílusban
A szentek tiszteletének és kultuszának a középkortól szerves része volt, hogy templomok, egyházi intézmények (kolostorok), oltárok patrónusának védőszentjének választották. A patrónusválasztás azért is fontos egy templomhoz tartozó közösség számára, mert a tituláris szent naptári ünnepéhez az egyház – előírt feltételek mellett – búcsúkiváltságokat fűzött. A búcsú egyszerre jelentette így magát a szent ünnepét és az e napon elnyerhető különleges bűnbocsánatot. A patrónusválasztásnak a történelmi Magyarországon egyik jellemzője volt, hogy magyar vagy magyarországinak tekintett szentet választottak. Szent Erzsébet tiszteletére a Felvidéken, a mai Szlovákia területén 47 templomot szenteltek, és számtalan oltárt állítottak.
A szentek ábrázolása a templomokban a szentek kultuszának, tiszteletének egyik legismertebb és legelfogadottabb módja volt. A romanika korában a 13. századig elsősorban faliképeken, freskókon, a gótika korában oltárok táblaképeképein ábrázolták, majd a nagy szárnyasoltárokon 15. századtól festett szobrokat helyeztek az oltárszekrénybe. Később megjelennek még a templomok tartozékaként a kőszobrászati ábrázolások is.
Mivel minden esetben a szentek életéből vett jeleneteket, de magát a szentet is jellemző jelképeikkel ábrázolták, ezért a képeken ábrázolt szentek felismeréséhez szükséges életük legjellemzőbb történeteinek ismerete is.
A szentek élettörténetét, életleírását a szentté avatáskor, majd később írt legendák tartalmazzák. A legenda egyébként a középkori irodalom egyik legismertebb műfaja volt. Szent Erzsébet számtalan legendája közül a legrégibb a Marburgi Konrád által készített rövid életírás (Summa Vitae), melyben gyóntatója sajátos nézőpontja jut kifejezésre. A fiatal és kegyes lelkületű feleséget lelkiismeret-furdalás gyötri szüzessége elvesztése miatt, eközben fokozatosan kifejleszti a vallási tökéletesség különböző jegyeit: segíti az éhezőket, betegeket, majd özvegysége idején lemond a világi életről és minden gazdagságról, kórházat alapít, ahol önpusztító hősiességgel ápolja a betegeket.
Ezt a képet egészítette ki a Négy szolgálólány elbeszélése, Szent Erzsébet legszebb életírása, amelyet az 1232–1235 között lefolytatott szentté avatási per tanúvallomásai alapján állították össze. Ebben található azoknak a csodáknak a leírása is, melyek a Szent Erzsébet-ábrázolások legismertebb jelképeivé váltak.
Bártfa – Szent Erzsébet-oltár, oltárszobor, 15. század, az oltárszárnyakon Szent Erzsébet életéből vett jelenetek
A rózsacsoda története
A gyermek Erzsébet a tilalmak ellenére egy téli reggelen élelmet vitt titokban a koldusoknak. Apja meglátva őt, kérdőre vonta, mit rejteget a ruhájában, mire a gyermek azt felelte, rózsákat. A hitetlenkedő apa a feltárt kötényben a téli idő ellenére friss rózsákat talált. A rózsacsoda a gyermekkor legendájaként került az életrajzokba, mégis Erzsébet egész életének, tetteinek szimbóluma, ábrázolásának egy fő témája lett.
A leprásról szóló legenda
Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteinek legmélyebb szimbóluma. A várba érkező visszataszító leprás beteget Erzsébet saját kezével megfürdeti, bekötözi, s másutt számára fekhelyet már nem találva, saját férjének ágyába fekteti. Férje dühösen rohan be ágyasházába. Azonban a takaró alatt „íme az áldott megfeszült Krisztus nagy vérbe keverődvén fekszik az ágyon”. Ez a csoda az egyik leggyakrabban ábrázolt történet (különösen oltárképeken) Szent Erzsébet legendájából.
Kassa – A főoltár oltárképe, az ágyba fektetett leprás Krisztussá változásának csodáját ábrázolja
Szent Erzsébet boldog hercegnői életéhez fűződik a köpenycsoda története. Egy alkalommal előkelő vendégek érkeztek a thüringiai udvarba, s látni akarták a jámborságáról ismert hercegnőt. Lajos többszöri üzenetére sem tudott azonban megjelenni, mert minden alkalmas ruháját a szegényeknek adta. Cellájában imádkozva hirtelen Isten angyala jelent meg, ékes köpenyt és aranykoronát hozott számára. Ez a legenda is karitatív tevékenységéről szól. Nem csak élelmet adott az éhezőknek, de ruhát is a mezíteleneknek. Képi ábrázolásban gyakran látható, hogy a koldusokat felöltözteti.
Karitatív tevékenységére utal leggyakoribb szobrászati ábrázolása is: kezében az alamizsnázás kellékei a tál és a kancsó, lábánál pedig egy éhező, koldus, vagy beteg.
Szent Erzsébet kultuszát a felvidékre a középkorban a német telepesek hozták elsősorban, ezért azokban a városokban építettek tiszteletére templomokat, állítottak oltárokat, amelyekben a német népelem az egész középkorban jelentős volt. A legismertebb két Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom Kassán a Szent Erzsébet-székesegyház, és a pozsonyi Kék templom, amely a 20. század elején épült.
Pozsony – Szent Erzsébet-templom (Kék templom), szecessziós stílusban
De középkori Szent Erzsébet-templom áll Besztercebányán és Körmöcbányán is, s egy modern, újkori templom Rárósmulyadon. A középkorban számos templomban állítottak Szent Erzsébet-oltárt, ezek közül legszebbek a bártfai és a lőcsei. Ezekben a templomokban és oltárokon láthatók a legszebb Szent Erzsébet-ábrázolások. Több kórház, jótékonysági intézmény és iskola viseli ma is nevét, kultusza tehát napjainkig élő.
