Ma már nem kétséges, hogy zöldségekre van szükségünk, ám nem minden zöldség egyforma. A hidropón, vagyis a nem földben, hanem gyapotágyon termett zöldség nem sok tápértékkel rendelkezik. Jól mutatnak az egyforma paradicsomok a szupermarketek polcain, ám ha csak ilyet eszünk, a szervezetünk éhezni fog. Ezért jobb, ha keresünk egy gazdát, akinek paradicsomját és paprikáját az igazi napocska érleli. De van még ma hivatásos mezőgazda? Meg lehet ma a kertből élni?
Ha lehet, figyeljünk oda a vetésforgóra, ugyanaz a fajta növény ugyanoda legalább három-négy évig ne kerüljön.
Az üvegház a mélyített palántanevelővel. Vadkerti Balázs minden évben mást termeszt benne. Idén a csilipaprikára, a luffatökre és a mexikói uborkára esett a választása
- Az érett padlizsánt a nagysága és a színe alapján ismerjük fel. Mikor fényes, akkor jó, ám ha fakó, illetve puhulni kezd, már túlérett, és akár keserű is lehet.
- Amikor a cseresznyefánkról lehullik a maradék termés, érdemes a tyúkokat és a csirkéket kiengedni alá. Kikaparják a cseresznyéből és a talajból a kukacot; számukra ez jó fehérjeforrás. Mi van, ha ez nem történik meg? A kukacok a talajban áttelelnek, és a következő évben kikel belőlük a cseresznyelégy, és elhelyezi a petéit a cseresznyében. S ez így megy körbe-körbe...
Napsütötte időben senki ne egyelje a petrezselymet és a paszternákot, csak kesztyűben és hosszú ujjú ingben. Ha hozzáérünk a leveleikhez, égési serüléseket szenvedhetünk.
- Permetezni napnyugtakor és este ildomos! A permetszernek égető, perzselő hatása lehet, ha nagy melegben használjuk. Este általában szélcsend van, így nem sodródik el a permetlé a szomszéd növényre, illetve ránk. A permetezést olyan időpontra ütemezzük, mikor legalább 24 óráig nem jeleznek esőt.
- Kisebb területeken eredményesen működhetnek a különböző növénytársítások, mint például a hagyma-sárgarépa, a saláta-retek vagy a káposzta-zeller. A fűszernövények és a gyógynövények az illatukkal távol tarthatják a kártevőket. Vagy fordítva: bevonzzák a hasznos rovarokat. Büdöske ültetésével pedig csökkenthetjük a talajban a fonálférgek számát...
Csicseriborsó, bab, lencse...
Van még ma hivatásos mezőgazda? Meg lehet ma a kertből élni? Vendéglátónk, Vadkerti Balázs (33) azt mondja: igen. A verebek azt csiripelik róla, hogy Balázs biotermelő, istállótrágyával trágyáz. Legalábbis egyik vevője erről mesélt. Lássuk hát a medvét, akarom mondani a biokertészt, mert, őszintén szólva, biokertésznél még nem jártunk.
Hogyan lehetsz őstermelő? Balázs gyermekkorában sokat járta az erdőt, a széles határt, csónakázott, horgászott. Egyszer aztán a kezébe akadt egy fedél nélküli, öreg könyv.
– A kiadvány a gazdálkodásról szólt, arról, hogy a jó gazda hogyan foglalkozik az állatokkal, miként neveli a növényeket: faltam minden sorát. Abban a pillanatban tudtam: erre vágyom én is – mondja. – Brünnben erdészetet tanultam, majd Kecskeméten kertészetet, végül kertészmérnökként diplomáztam. Egyébként udvardi vagyok, csak ide, Perbetére udvaroltam. Egyszer, ahogy sétáltunk Marikával, megláttam ezt az öreg házat: benőtte a gaz és a bozót. Álltam előtte, és azt gondoltam: Na, ezzel a hatalmas telekkel tudnék mit kezdeni! Tíz évvel később aztán sikerült megvásárolni. A ház 1926-ban épült, meg akarjuk őrizni a jellegét, ezért csak renováljuk. Lassan haladunk, mert tavasztól őszig a kerti munkáé a főszerep.
Két hektárra sikerült bővíteni a gazdaságot – mutat büszkén széjjel –, de nem az egész van művelés alatt. Néhol ugaroltatva, pihentetve van...
Veszik és viszik!
A terményért házhoz jönnek ide, Perbetére a vásárlók, illetve házigazdánk az érsekújvári piacra jár.
– Termelek vöröshagymát, fokhagymát, sárgarépát, petrezselymet, burgonyát, de van paszternák, batáta, sütőtök, cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, uborka és bab a termőföldön. Csemegekukoricám is van, és idén újítottam, vetettem csicseriborsót. Nálunk még nincs igazán elterjedve, pedig régen termesztették, hisz a népdalban is megénekelték. Nagy benne a potenciál, jól bírja a szárazságot, mivel mélyre hatoló gyökerekkel rendelkezik...
Olvass tovább: Csicseriborsó, bab, lencse... – Interjú Vadkerti Balázzsal