Olvassunk például Tolsztojt, nála jobban senki nem tudja, hogyan működik a férfi – és a nő. Fogalmam sincs, honnan tudja, mit érez Natasa, mikor a gyerekét várja, de tudja... A hosszas harci leírásokat átugorhatjuk, és nagy felismerésben lesz részünk.

A nő a legjobb apát keresi, mikor férjet keres. A férfi a legjobb nőt keresi a szexre. A nő nem szellent, nem izzad, nem bűzlik. A férfi büdös. Ezek a mi skatulyáink. Nő és Férfi. A gyengék és az erősek.

venusz-a-marsban-kezdo.jpg
(© instagram.com/photo.destruction)

Gyereket csak nő tud szülni. A nő az, aki az életet élteti. A nők a tűzhely őrzői, a férfiak meg azok, akik eljárnak otthonról munkába, hogy eltartsák a családot. Sok sztereotípia határozza meg az életünket. S ha túl sok a sztereotípia az életünkben, akkor bezáródik körülöttünk a világ.

– Öten voltunk fiúk, plusz még egy lány, Juditka – meséli Marci. – Egy házban laktunk, minden időnket együtt töltöttük. Együtt kergettük a labdát, együtt görkorcsolyáztunk, bújócskáztunk, egymással verekedtünk. Csak Juditka nem, mert ő „lány”, és a lányok nem verekszenek. De ha valaki egy rossz szót szólt Juditkára, mind az öten nekimentünk. Igen, jóban voltunk Juditkával, még akkor is, ha lassabban görkorizott, mint mi, és másként pisilt. Guggolva, és nem állva, mint mi.

Meglehetősen nagy fiziológiai különbségek vannak a férfiak és nők között. Különböznek az ivarsejtjeink, másodlagos a nemi jellegünk, a hormonjaink másként működnek, sőt, a májunk is másképpen működik: a nők mája 20 százalékkal lassabban bontja le az alkoholt. A férfiak fizikailag erősebbek, mint a nők, ezért a sportban külön kategóriákban versenyzünk.

A lányok nem birkóznak, a fiúk nem sírnak?

Carl Gustav Jung, de más lélekgyógyászok is arra a meggyőződésre jutottak, hogy minden emberben jelen van mind a női princípium („Anima”), mind a férfiprincípium („Animus”), azaz egyazon testben tudattalanul együtt él a férfi és a nő. Hasonlóképpen, mint ahogy minden ember DNS-e hordozza az anya és az apa kromoszómáit is.

Ha jól körülnézünk, látunk olyan nőket, akikben a férfiprincípium erőteljesen megnyilatkozik, és látunk olyan férfiakat, akik női vonásokat mutatnak. Ha sikerül bejutnunk valamelyik skatulyába – erre törekszik a legtöbb ember –, akkor révbe érünk. Viszont a beskatulyázás szabályait szegi meg az a nő, aki főnök akar lenni, vagy az a férfi, aki imád főzni. Az ilyen férfi és nő összekeveri a skatulyákat. S mára a nő rájött, hogy szabad az út a másik skatulyába, ahol izgalmasabb az élet, mint otthon a gyerekekkel. Ott sokkal több babér terem, csak most meg már nem találja a saját ellentétét... Ezért is van ma több baj a nők és férfiak viszonyában, mint nagyanyáink korában. Mert ma már a vak is látja, hogy nem lehet „minden nő olyan, mint a többi rendes nő, és minden férfi olyan, mint a rendes férfi”.

minden_reggel_ujno.sk_0.png

MESE NŐKNEK

Milyenek a férfiak? Varázsdobozban instant választ készítettünk. Olyat, ami könnyen fogyasztható, amit minden Nő tud, és mégsem tud.

Az elején arra gondoltam, dehogy tudok én írni a férfiakról. Nem vagyok én ehhez elég bölcs. Én csak egyetlenegy dolgot tudok: ez is olyasmi, amit egy életen át kell tanulni. Lehet, hogy vannak nők, akiknek nincs ezzel gondjuk. A legtöbben azonban kínlódunk a férjünkkel vagy az ügyeletes nagy Ő-vel. Harcolunk a kérdéssel: miért?

mese-noknek-kezdo.jpg
(© Chris B Portraits)

Miért csinálta már megint ezt vagy azt, hogyan lehet ennyire fafejű vagy álnok? Miért tűnt el nyomtalanul és váratlanul, mint Petőfi a ködben? Kétségbeesve, kisírt szemekkel rohanunk a barátnőnkhöz, anyánkhoz, jósnőnkhöz, vigaszt és választ keresve: de miért? Bánatunkban befalunk egy tábla csokit, aztán megállapítjuk: pedig mi mindent jól csináltunk. A férfiak meg buták! Az ügyeletes Ő-t ez persze nem zavarja, vidáman él tovább... Persze nem velünk, egy másik nővel, mi meg megint egyedül…

Szóval eljutottam a nagy felismeréshez: az lenne a csoda, ha érteném a férfiakat. Már hogy is érthetném őket? Hiszen teljesen másak, mint mi vagyunk! John Gray amerikai párkapcsolati tanácsadó írta anno, hogy a férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek. Két külön bolygó, külön világ. És ha szeretnénk jól élni egymás mellett, meg kell tanulni egymás nyelvét.

A férfiak „működését” mindig, minden korban tanították. És mindig a nőknek tanították, soha nem fordítva. Ebben nincs új a nap alatt.

Nézzük például a bibliai Eszter királynét. Az, hogy eleve szép és okos volt, még kevés volt az üdvösséghez. A fiatal lányt 12 hónapon keresztül készítették fel a korabeli legnagyobb coachok, stylistok, sminkesek, kozmetikusok és pszichomókusok, hogy mit is kell mondania, tennie, hogyan is kell viselkednie, amikor majd egyszer a király elé kerül. Mindenestre megérte a strapát, mert nemcsak hogy királyné lett belőle, hanem a népét is sikerült megmentenie a kiirtástól. Mindenféle hisztéria nélkül. Csak mosolygott, okosakat beszélt, és sírdogált egy sort. Pontosan akkor és annyit, amennyit kellett. Minderre azonban már előtte felkészült!

Vagy gondoljunk a gésákra (az egyetlen függetlennek mondható női csoportra a korabeli Japánban), akik szintén évekig tanulták, hogyan kell bánni a férfiak elit osztályával. Na meg a török szultán ágyába se lehetett csak úgy belecsöppenni. A háremekben szintén hosszú hónapokig tartott a felkészülés. Egyszóval, ha királyi párt akarsz kifogni – és már miért ne a király jutna neked?, megérdemled –, akkor bizony tanulni kell. És ha ez igaz volt régen, akkor ma kétszeresen igaz.

Olvass tovább: Mese nőknek

–néva–
Cookies