Kassa előtt erős bástya áll: Nagyida. Keletre haladva ez az utolsó magyar falu. Se magyar óvodája, se magyar iskolája nincs. Magyarságát ma már csak az Ilosvai néptáncegyüttes őrzi.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint életünkből nagyjából egy évet töltünk a vécén ülve, kisebb-nagyobb dolgaink intézésével. Olyan téma ez, melyről nem igazán illik beszélni, mégis nagyon fontos helyet foglal el a mindennapjainkban.
Az ókori mitológiákban istenként tisztelték az égitesteket. Míg a Naptól az életerőt származtatták és férfialakban ábrázolták, addig a Hold női alakban jelent meg, mint a gyógyulás, az életerő visszaszerzésének princípiuma.
A bűbájosok, boszorkányok, javasasszonyok szerves részét képezték az emberi társadalmaknak, létükről már az antik irodalom és Mózes is beszámolnak. Különleges figyelmet azonban csak a középkori s a kora újkori Európában kaptak.
Így kell járni, úgy kell járni… Táncháztalálkozón voltunk. A táncház igazi hungarikum, amit az egész világon megpróbálnak utánozni. Nem arról hajnallik, amerről hajnallott
Vászonra kívánkozó látkép: dombok tetején ékszertartóként csücsülő középkori városok, melyekben még ma is lüktető élet lakik. Bársonyos ízek, mámorító borok – utazzunk együtt Toscanába!
Nincs is annál szebb öröm, mint mikor egy formás fenyőt s. k. díszekbe öltöztethetünk – vallja a dunaszerdahelyi Gútay Brenda, aki a dekupázst választotta ehhez eszközül.