A hűtlenséget régen becstelenségnek tekintették. Ma már kérdés, hogy mi számít egyáltalán megcsalásnak. Az is, ha a párunk mással csetel?
Miként születik a hűtlenség? Kérdéseinkre Mátyus Zoltán pszichoterapeuta (Pozsonypüspöki) válaszol.
,,A hűtlenség romba dönt mindent” – kezdi a szakember. „Utána új időszámítás kezdődik, újjá kell építeni mindent. A kérdés mindig az: érdemes-e? Képesek leszünk-e rá?”
– Mi számít megcsalásnak?
– Van, aki számára már a flörtölés vagy a társa pornófüggősége is egyenlő a hűtlenséggel. Míg mások onnantól beszélnek megcsalásról, ha a párjuk lefekszik valakivel. Embere válogatja tehát. Barátkozhatunk bárkivel, több emberrel is, viszont azt a fajta exkluzivitást, amit egy párkapcsolatban élünk meg, nem tudjuk bárkivel megosztani. A szerelemben két ember van, nem három.
– Mi a teendő? Az a jó, ha már az elején tisztázzuk, hogy nekünk mi számít hűtlenségnek?
– Igen, s érdemes később is felhozni a témát, időről időre. Máskülönben hogyan érezhetnénk biztonságban magunkat? Az a baj, hogy keveset beszélgetnek a párok, illetve elbeszélnek egymás mellett. Mindig fontos egyértelműen fogalmazni. A kapcsolat nem tud fejlődni, ha abban bármilyen téma tabunak számít – legyen az megcsalásveszély, hazugságveszély, ignorálásveszély, bántalmazásveszély. S általában csak azután kezdődik a nyílt kommunikáció, miután megtörtént a baj. A terápián az egyik fél azt mondja: „Hiszen utalgattam rá, ennyiből már rá kellett volna jönnie!” Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért csak pedzegeti? Ez olyan, mintha eldöntenénk, hogy ebédre lángost fogunk enni, de a kifőzdében csak csavarjuk a szót: „Tudja, azt adjon nekem, amit ott hátul sütnek. Aminek olyan jó illata van.”
Miképp a legtöbb dolgot az életben, a hűséget is magától értetődőnek vesszük. Van és kész. Mi történik a kertünkkel, ha akárcsak egy hónapig nem gondozzuk? A ház is lángba borulhat, ha elhanyagoljuk a régi vezetékeket. Miképp a kert és a ház, úgy a kapcsolat is ápolást igényel.
– Ma sokféle megcsalásról beszélünk. Az érzelmi megcsalás mit takar?
– Mikor valaki mást szeretünk. Mikor a szívünkön osztozunk másvalakivel, ugyanolyan bensőséges módon, ahogy a párunkkal. Ilyenkor, ha nem is történik fizikai kontaktus, ugyanúgy elveszik kapcsolatunk exkluzivitásából valami. Ez pedig szintén mélyen tud ütni, s ugyanúgy árulásnak érződhet, mivel a párunk másnak adta azt, amit addig nekünk szokott – mégpedig a rajongását.
– Manapság pár hónap után már válnak a párok, rengeteg a félrelépés. Vagy mégsem? Régen is sok volt, csak nem derült rájuk fény?
– Nem lehet összehasonlítani a régent és a mát, mivel nincsenek dokumentálva az információk. Ám a hűtlenség jobban a kultúránk része, mint előzőleg bármikor. Viszont mindegy is, mert ha hétköznapi dolog lenne, akkor sem lennénk képesek lelki sérelem nélkül tűrni. Ez valahogy az ember koncepciójába nem fér bele: nem akarunk a számunkra különleges személynek csupán egy lenni a sok közül.
– Lehet itt kategorizálni? Léteznek embertípusok, akik hajlamosak a félrelépésre?
– Úgy tűnik, mintha lenne ilyen típusvonás. Vannak emberek, akik hajlamosak nem leásni a gyökerekig – a diszkomfortot inkább egy kellemes pásztorórával kezdik enyhíteni. Aztán vannak emberek, akik életének a vágy, a pikantéria ad értelmet, ezért virágról virágra szállnak: ez függőségig is fajulhat. Nem hiszem azonban, hogy a hűtlenség velünk született, inkább kialakulnak azok a sémák, melyek által egymást használjuk arra, hogy „én jobban érezzem magam”. Általában egy kapcsolatban akarjuk megélni azt, hogy szeretnek, kívánnak, keresnek minket. S ha bármilyen oknál fogva háttérbe szorulunk – mondjuk jelen van egy kicsi gyerek is, s a nő minden figyelmét neki szenteli –, akkor sor kerülhet megcsalásra.
Mi az a logoterápia? Viktor Frankl dolgozta ki a logoterápia elméletét, ahol az „értelem akarására” fókuszált. Azt mondta, hogy az embert nem csak az ösztöne hajtja: keresi élete értelmét is. (A logosz görögül értelmet jelent.) Mátyus Zoltán pozsonypüspöki magánrendelőjében a logoterápia módszerével dolgozik.
– Vannak jelei annak, hogy a párunk „csaló” típus? Figyelmeztetés, ha megbámul más nőket az utcán úgy is, hogy éppen mellette vagyunk?
– Igen. Ez már intő jel lehet számunkra. Ha ezt úgy teszi, hogy látja, hogy mi ezt észrevettük, s ez az érzés, ez az izgalom ízlik neki, akkor ott vészjóslóan lobog a piros zászlócska. Azt gondolom, hogy az ilyesmi sok embert bánt. Hisz ilyenkor felmerül az „Akkor ki vagyok én neked?” dilemmája, a nőknél pedig az önértékelési problémák. Ha észreveszik, hogy a párjuk egy szőkét bámult meg, akkor ők is szőkére festik a hajukat – pedálozni kezdenek annak érdekében, hogy visszanyerjék a másik rajongását.
– S ha bánt minket a párunk kósza tekintete, hogyan hozhatjuk a tudtára anélkül, hogy hisztisnek tűnnénk? Mi a jó kommunikáció ismérve?
– Az a legjobb, ha minél előbb közöljük vele, hogy bánt bennünket, ahogy viselkedik. Ne zavarjon az sem, ha emiatt veszekedősnek fog bennünket tartani. Nem hiszem, hogy ezzel törődnünk kellene. Volt olyan klienspárom, ahol a nő úgy hitte: teljesen normális, hogy ő háttérbe szorul más nők mellett. Mert megtanulhatunk ezzel élni, de attól még bennünk marad a kérdés: Miért nem én vagyok neki az egyetlen? Volt egy hölgy, akinek a férje képzőművész volt és nőket festett, ő pedig elhitte neki azt, hogy más nők az ő múzsái. Azt feleltem: „Rendben van, ha a férje festeni akar, és éppen nem ön a modellje. Na de tartsa azt is észben, hogy ön a felesége, nem pedig a modellje! Rendben van az, ha a férje nemcsak minden modellt, hanem minden szép nőt megnéz?” Nekem ez már kérdőjeles. Kérdezhetné az olvasó: Ha a nőben tényleg egy leheletnyi rossz érzés sincs ezzel kapcsolatban, akkor én miért akarom, hogy rosszul érezze magát? Sokszor oda lyukadunk ki ezeken a beszélgetéseken, hogy a nő szeretné elhinni, hogy neki ez nem fáj, de legbelül igenis rosszul érinti.
– Van félnivalónk, ha tudjuk, hogy a párunk az előző párjával hűtlen volt, például miattunk hagyta el őt?
– Ilyenkor a képzeletbeli puskacső másik végére kerülünk, s az már nem jó érzés. Figyelembe kell vennünk a körülményeket: lehet, hogy a párunk számára ez egyszeri, rendkívüli eset volt, például az előző párkapcsolata zátonyra futott, s ráeszmélt, hogy már rég abba kellett volna hagyni. Nem árt persze résen lenni. Hiszen vannak időszakok, amikor nem rózsás együtt, amikor minden bajunk van egymással, s a párunk ismét elcsúszhat a banánhéjon. Ma pedig könnyű, hisz csak felmegy a netre, ahol máris képeskönyvszerűen lapozgathat más nők és férfiak között.
A feleség meghízik, a férjnek sörhasa nő: ez is lehet oka a megcsalásnak? Szem elől tévesztjük, hogy nem csak a küllem számít. Sokkal erőteljesebb jelentősége van a viselkedésnek. Ha megmaradunk egymás iránt vágyakozónak, akkor a szenvedély nem veszik ki. Ha csak a tökéletes testarányoktól függene egy kapcsolat intimitása, akkor harmincéves korukban megszűnnének házaséletet élni a párok, mivel megszűnne a vágy is. Az pedig nyugdíjaskorban sem hagy alá, legfeljebb módosul.
– Milyen lelki mozgatórugói lehetnek a megcsalásnak? Miért hűtlenek a férfiak, illetve miért a nők?
– Az a tapasztalatom, hogy mikor a férfi csal, abban van egy tesztoszteronos, egyirányú mozgás: megy, tör előre. Mozgathatja ilyenkor a vágy, vagy az, hogy felfedezésre váró, tiltott ösvényre léphet. Az is előfordul, hogy a családi életvitelben, amiben él, elkezd unatkozni. Ilyenkor hiperkompenzál: például minden este megiszik két pohárkával, mert azzal enyhül a hiányérzete, esetleg elindul kalandozni. A nők sok esetben a „nem vagyok szeretve” érzéséből keresik a kiutat. Ehhez nem is kell, hogy a nő ne legyen fontos a párjának, bármikor felütheti a fejét a „nem érzem az én nyelvezetemben, hogy szeretve vagyok” érzése. Magyarán: a nő nem érzi úgy, hogy fürdik a szeretetben. A férfi hiába mondja neki, hogy „de hiszen én megvettem neked ezt, elvittelek oda, vigyáztam a gyerekekre”. Nem érti, hogy a nőnek egyszerűen más a szeretetnyelve.
– S mi van a csaló féllel, benne mi játszódik le?
– Aki nem csupán a kaland izgalmáért csalja a párját, annak ez az érzés katasztrofális. Van egy kliensem – öt éve dolgozunk együtt –, akinek kétszer volt olyan szakasz az életében, hogy szeretője volt. Nem alkalmi megcsalásról beszélünk tehát, hanem párkapcsolatot tartott fenn. Szerelmet vallott a feleségének, majd tíz perc múlva ment a szeretőjéhez. Amikor a feleség ezt megtudta, az volt az első kérdése: Kinek hazudott? Hiszen valamikor valakinek hazudott a férje: vagy neki, vagy a szeretőnek. Maga a férj pedig olyan mély depresszióba zuhant, hogy nem egyszer azon gondolkodott, melyik fának hajtson neki. Mindig meggörnyedt tette súlyától, amikor jött el a szeretőtől. A gyógyulás felé vezető út nagyon-nagyon fájdalmas mindkét félnek. A megcsalt fél elkezdi piszkálni a másikat, minden részletre rákérdez. A férj mesélte: együtt mentek a feleségével bevásárolni, jól érezték magukat, mígnem a nő meglátott egy alsóneműboltot... Vége volt mindennek, előtörtek a sérelmek.
– Mi játszódik le a gyerekekben? Mi történik, mikor értesülnek a hűtlenségről?
– Az említett pár gyerekeivel is dolgoztam. Négy év terápia után a lányuk azt mondta, hogy büszke rájuk, hogy nem adták fel.
– A bűntudat milyen mértékben mérgezi a csaló életét? Hisz a megcsalt fél nem mindig tudja meg a titkot!
– A férj fejében, mikor összeveszik a feleségével, bevillan a menekülési útvonalat jelző lámpa, hogy menjen a szerető után. Olyan ez, mint az alkoholizmus: a csaló minden kis kellemetlenség után már keresi is az üveget, legalább egy aprócska kortyért. S miképp az alkohol, úgy a hűtlenség is csak egy rövid távú válasz egy hosszan húzódó kérdésre. A hűtlen fél általában keresi tettei legitimizálását, külső jóváhagyását, különben megőrülne attól, hogy mit tett. Az előbbi esetben hiába nem tudott sokáig semmit a feleség, a férj minden alkalommal átélte a poklot.
– A megcsalás mindig a csaló felelőssége?
– A krízis mindig két ember műve. De az, hogy fogta magát a méhecske, és keresett egy színesebb virágot, az a méhecske sara. A gyógyulás útján pedig nem az a fontos, hogy ki a hibás, hanem az, hogy hogyan éljük túl – mégpedig együtt. Persze az emberi elme mindjárt a magyarázatra kíváncsi, a miértekre. Ha értem, hogy mi miért történik, akkor holnap már fel tudom magam vértezni ellene... Mindig el kell magyaráznom a klienseknek, hogy vannak helyzetek, melyeket nem lehet megérteni. Ha a csalót megkérdezzük arról, hogy miért tette, amit tett, sokszor kiderül, hogy ő maga sem tudja.
– Mi történik, ha a két félnek eltérő a libidója? Ez mennyire gyakori probléma?
– Azt gondolom, elég gyakori, de szerencsére ezt is lehet kultiválni, mivel a libidót, az erotikát tudjuk fejleszteni. Volt egy hetven fölötti idős házaspár: a hölgy nehezményezte, hogy a férje számára a házasságuk csak a testiségről szól. A férje próbálta neki elmagyarázni, hogy a férfiaknak általában a testi szerelem nem csak a testről szól. A nő viszont simogató szavakat akart hallani. Ilyenkor a férfihoz fordulok, és felteszem a kérdést: Olyan nehéz azokat a becézgetéseket kimondani? S elkezdem magyarázni, hogy van egy vertikális tengely, amelyen a nőt az érzelmi melegség az orgazmushoz vezeti, a férfit pedig az orgazmus az érzelmi melegséghez. S ha itt nem tudnak találkozni, akkor sosem találják meg az arany középutat.
