Elővenni, leporolni, aktualizálni a régi értékeinket úgy, hogy azok a 21. század gyerekeinek is érdekesek legyenek: ezt tűzte ki zászlajára Varga Lia pedagógus és csapata.
Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova... Gyermekkori kis rigmusom itt, Szőgyénben teljesedett be. S haragudtam is, mert bizony megázott a lovunk.
A komolyzene rajongói közül is kevesen tudják, hogy a korai romanticizmus képviselője, Franz Schubert egész életét Ausztriában töltötte. Kivételt csak az a néhány hónap jelent, amikor elfogadta Esterházy gróf meghívását, hogy töltsön velük egy kis időt a zselízi kastélyban.
A vécékagyló felett görnyedek, és sugárban hányok. Nem bírom abbahagyni, pedig érzem, hogy üres a gyomrom. Pedig egész nap jól éreztem magam. Rendezkedtem, rakosgattam a dolgaimat.
Tündérként libben a kertben, beleszagol a rózsákba, letép néhány szirmot. Styaszni Hajnalka minden reggel így kezdi a napot, harmóniában a természettel. Permakultúrás kertje gyógynövényekkel van tele: van, amit ő ültetett, sok magától ütötte fel a fejét.
Ma nehéz elképzelni, hogyan létezhetett szórakozás az okoskütyük feltalálása előtt. Pedig az emberek – pláne a gazdagabbak – régen is tudtak élni. Sőt! Az ő kedvtelésükre találták fel a szalonokban játszott zenét, a kamarazenét.
Tegnap éjjel boldogan száguldottam az autópályán a schwechati reptér felé, a lányom jelezte érkezését. Közben elgondolkodtam arról, amiről ez az írás is szól, vagyis hogyan neveltem fel a fiaimat. Jobban mondva: hogyan sikerült felnevelnem három fiút az egy szem lányom mellett?
"Soha nem kerülünk olyan helyzetbe, amely meghalad bennünket. Minden helyzet, amellyel szembesülünk, az életünk olyan pontján áll elő, amikor képesek vagyunk túllépni rajta és megtalálni azt a gyógyító választ, ami mindenkin segít."