Anikó vagyok, 28 éves. Egyébként Oszkárnak készültem, de a születésem pillanatában kiderült, hogy nincs ott az, ami indokolttá tette volna az Oszkár nevet. Újságírást tanultam, abból a hátsó szándékból, hogy író lehessek, de rá kellett jönnöm, hogy a kettő elég távol áll egymástól. Mivel rajzolni is imádok (első komolyabb művem egy Szuperkitni nevű robot tervrajza volt, valamikor az óvodáskorom környékén), elvégeztem egy grafikusképzést. Hihetetlen, de írói álmom 2018-ban teljesült. Azóta az életem szentháromsága az írás, a rajzolás és az olvasás. Ez a munkám, a hobbim, mindenféle túlzás nélkül az életem értelme. Regények és mesekönyvek mellett cikkeket is írok az Új Nő magazinba.

Miért szereted az Új Nőt?

A gimi utolsó évében gyakran megvásároltam magamnak a lapot. Szerettem, mert tizenéves fejjel azokra a pillanatokra, amíg lapozgattam, igazi nőnek, és nem érettségi előtt álló, jövőjét elképzelni se tudó, bizonytalan tininek éreztem magam. Nem sokkal később édesanyám előfizette nekem. Azóta sok minden történt: leérettségiztem, érzelmi hullámvölgyeken is átküzdöttem magam, megvalósítottam az álmom, és úgy telnek az éveim, hogy tudom, jó úton járok, azt csinálom, amit szeretek. Egy csomó minden változott, de az nem, hogy minden hónapban kihúzom az Új Nőt a postaládából. Mondjuk, már nem bizonytalan tiniként olvasom.

 

Király Anikó által publikált cikkek megtekinthetők itt.

Cookies