Nagymamám, aki egy babaházkertből dirigálta az egész családot, azt mondogatta: „Kicsi lányom, a nő egy eperpiros rózsa. Édes, mint az eper, és karcos, mint a rózsa. Ezt soha ne feledd!”
Cikkünk pár éve íródott, azóta nem sokat változott az élet, csak még jobban belebonyolódtunk. A szülők nem hiszik el, hogy az ő gyerekük „olyan”. Pedig!
Kamaszkorunkban – tizenéves korunk elején – folyton szerelembe estünk. Nyár volt, szünidő, a városi fiúk biciklivel járták kis falunk utcáit, mi pedig szerelmesek voltunk, mint az ágyú.
