Mivel társas lények vagyunk, azt gondolnánk, hogy a házasság és a kapcsolat segít a magány leküzdésében. Logikusnak tűnik, mivel ketten vagyunk, s így már baj nem lehet. És mégis! Sokszor egészen egyszerűen kapcsolatban magányosodunk el.
Évekkel ezelőtt ilyen kérdések fel sem merültek volna. Természetes volt, hogy a férfiak udvariasak a nőkkel szemben, a párok összeházasodnak és közös a bugyelláris. Sorozatot indítunk a pénzügyekről, a buktatókat járjuk körbe. Kezdjük az alapoktól!
Hol ismerkedünk? Nincs recept vagy kiváló praktika arra, hogy hol találunk rá a nagy Ő-re. Számtalan hely van, ahol könnyedén rábukkanhatunk az igazira. Vagy ha nem is az igazira, akkor egy ideiglenes Don Juanra.
A boldogító igen” és a hűségeskü örök szövetség, melyből az Úr tanítása szerint kilépni nem lehet. Amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja!
A templomban kötött házasság a polgári válás után is érvényes marad. Isten tanítása szerint „holtomiglan-holtodiglan”. Aki újra szeretné kezdeni az életét és polgári házasságot köt, az végeláthatatlan bűnben él. Ám vannak olyanok, akik nem szeretnének bűnben élni.
Az első randi mindig nagy izgalommal jár. Készülünk rá, mert jó benyomást akarunk kelteni a másikban, tündökölni szeretnénk, ismerkedni és jól szórakozni. A nagy találkozás azonban nem zajlik zavaró momentum nélkül (főleg jól nevelt úrilányok esetében).
Egy családtag, barát, ismerős elvesztése mindig fájdalommal jár, azonban a gyászt – nem csak az elmúlásét, hanem akár egy szakításét is – sokszor nem csak maga a veszteség érzése teszi szörnyű időszakká, hanem a jószándékú ,,segítő” mondatok is.
