A házasság nem az esküvővel ér véget, hanem azzal kezdődik. A kezdeti eufórikus időszakot felváltják a szürke hétköznapok. A lány számára már nem újdonság, hogy együtt él egy férfival. És rádöbben: az ő angyalinak gondolt férje a valóságban egész más.
A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben.
Egy korábbi cikkünkben a megcsalás kérdését boncolgattuk. A hűtlenségét, amelyet még mindig álszent módon – és helytelenül – kezelünk, s nem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele. Most azokat az olvasói leveleket közöljük, amelyek válaszképpen érkeztek.
Mi az oka annak, hogy a férfiak és nők rengeteget veszekszenek? Talán bele van kódolva az agyukba? A legutóbbi kutatások azt igyekeznek megfejteni, miért veszekszünk újra és újra...
A tiltott gyümölcs a legédesebb – vagy legalábbis annak gondoljuk… De mi az igazság? A hűtlenség megöli a felek közt a bizalmat, vagy épp ellenkezőleg, új energiákkal tölti fel a házasságot?
A történelem folyamán mindig változott az emberiség véleménye arról, hogy a természet milyen tulajdonságokkal ruházta fel a női és férfinemet. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az „igazi“ férfinak és „igazi“ nőnek?
Az egyik ember sose mossa el maga után az edényt, a másik mindig a szék alatt hagyja a levetett zoknit. A harmadik mindegyre ugyanolyan iszákost választ, amilyen az első férje volt. És vannak nők, akik harmadszor is nős emberbe szeretnek bele.
A házasság nem(csupán) a szerelem beteljesedését jelenti – hanem a kezdetét is valami újnak. Valaminek, ami teljesen más, mint a szerelem. A házasságnak ugyanis (azon kívül, hogy két ember szövetsége a közös életre) gazdasági és egyéb vonzatai is vannak.