Kamm Art, azaz Kovacsics Karmen egy fiatal tehetség Nagyszarváról. Gyönyörű festményeinek és egyedi kérések alapján megfestett cipőinek egyre többen járnak a csodájára. Karmen ismét szabadjára engedte kreativitását, s alkotott!
Az arborista magasan képzett fasebész vagy olyan szakember, aki a fák egészségére és biztonságára helyezi a hangsúlyt. Az arboristák mesteri módon, kötelek segítségével másznak, dolgoznak a fákon.
Az ösvényen egy lélek sem jár, csak a csizmám sarka kopog a kavicsokon. „Vajon mit érezhettek ők, amikor ezen az úton sétáltak?” – merengek. „Miféle sorsok lenyomatát őrizheti ez a százéves ruha, amit ma itt, Bényben a legnagyobb tisztelettel viselek?
Ebben a felgyorsult világban égető szükség van olyan emberekre, mint Péterfi Gabriella, aki a dunaszerdahelyi Itsipitsi könyvesbolt tulajdonosa. Nem csupán a közös meseolvasást népszerűsíti, de egy közösségi teret is teremtett.
A gyermekágy alatt a legtöbb nő óriási fájdalmat él meg; az életet megkeseríti, ha egy fájdalmas gátmetszéssel mennek haza a kórházból. Elkerülhető-e mindez? – többek között ezzel a kérdésemmel kerestem meg Vataščin Emese gyógytornászt, női és kismamajóga-oktatót, dúlát.
Nádszeget olyan emberek lakják, akik nem akarnak belenyugodni, hogy csak úgy elteljen a nap, ők maradandót akarnak alkotni, nyomot hagyni maguk után. Lássuk őket, az érdekes embereket Nádszegről!
A nagybodaki Soós Ádám keze alól isteni sütemények kerülnek ki: többek között a zserbó, amely kihagyhatatlan a karácsonyi menüsorból. Ádám azonban a diós finomságot néhány csavarral megbolondítva készíti. Ínyenceknek, kísérletező kedvűeknek ajánljuk!
Hogy miért szeretjük a zserbót? Talán a ropogós dió miatt. Vagy az aranylón fénylő baracklekvár csábít el bennünket? Az ínyencség hagyományos változatát Presinszky Király Ágnes magyar–történelem szakos tanárnő készítette el nekünk.
A vályog- és sárházakra sokan alacsony társadalmi státuszú emberek szükségmegoldásaként tekintenek. Ilyen előítéletek mellett könnyen el lehet képzelni, mekkora volt a döbbenet, amikor előálltunk azzal, hogy mi is vályogházat szeretnék építeni – egy kis csavarral.
Mióta az eszemet tudom, mindig is városban éltem. Így a szalmabála-vályog kombinációval mint régi-új építészeti technológiával csak viszonylag későn találkoztam, a családalapítást követően, a férjem révén.
