Állok a tükör előtt, sminkben és tökéletesre igazított frizurával, testemet feltűnő ruhába bújtatva. Csak állok, és nézem magamat. Azt, aki a tükörből néz vissza rám.
Az instamamik és a többi tökéletes feleség le akar nyomni a torkunkon egy szirupos képet az anyaságról. A szülőség nem egyenlő a flottul működő idilli élettel.
Nemrégiben a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolában volt lehetőségem megnézni a Legendák kertje című színházi nevelési előadást. Egyikét annak az előadás-sorozatnak, amelyet a Vekker Műhely indított az alapiskolások számára. Célja, hogy közelebb hozzák a kisiskolás gyerekekhez a színházat, a színi világot.
Várandósság, áldott állapot, terhesség. Melyik a kifejezőbb? Várandós vagyok, hiszen mindennél jobban várom, hogy a kezemben tarthassam a kisbabámat. Áldott állapotban vagyok, mert gyermekáldással ajándékozott meg az élet. S terhes is vagyok, mert az álmatlan éjszakák és keserédes változások súlyát is cipelnem kell.
A várandós vizsgálatok, protokollok és rutinok világában gyakorta elveszik a nő. Ezt a zajt töri meg egy hang, amely célja, hogy amennyire lehet, felkészítsen. A hang tulajdonosa Óvári Johanna szülésznő, édesanya, az Anyaszült web- és Instagram-oldal alapítója.
Az élet sokszor hoz változást. Olyan változást, amit nehéz elfogadni. Nem tudjuk befolyásolni, csak úgy megtörténik. Mi meg beleállunk. Úgysincs más lehetőségünk.
Minden külön értesítés helyett: nem vagyok ám idős néne, a kisebbik lányom még óvodás. Csak épp jó időben születtem szép helyre, a jó palócok földjére. Gyermekkoromban minden olyan más volt, nemcsak bámultuk a mulatságot a tévében, hanem csináltuk is: mi is résztvevők voltunk.
Mit adjunk? Van még valaminek igazi értéke? Van még valami, ami emberi? Valami olyan, ami nem felesleges kacat, hanem a lételemünk? Ami után nem csupán addig áhítozunk, amíg nincs a birtokunkban?
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."