Igen. Ez itt a kérdés. Hova lesz az a sok gyerek nyáron? Egyre több szülő ugyanis nem tudja megoldani gyermeke – gyermekei – nyári felügyeletét. Egyre kevesebb a kakaóillatú, jóságos nagyi, aki igazi falusi vagy kisvárosi vakációt biztosít unokáinak.
Mi a legnagyobb baj ma a szüléssel? Az, hogy az életadást mára teljesen medikalizálták: orvosi ügy lett belőle. Aktus, amit orvos nélkül képtelenség megejteni...
Gyermeke már az óvodában megtanult írni és olvasni, szokatlanul felnőttes az érdeklődése, saját kortársai között unatkozik? Ez még nem jelenti azt, hogy indigógyerek. De közelebbről mindenképpen érdemes megvizsgálni a dolgot.
Két-két és fél éves korban a gyermek már elég önálló, és ezt a szülők is megszokták már. Ezért is csodálkoznak gyakran, ha a gyerek egyszerre csak megint kezdi jobban igényelni a szülők segítségét. Pedig ez természetes jelenség.
A születéstől kezdve ösztönösen másként neveljük a lányokat és a fiúkat. Már az óvodában is elkülönül a két nem: külön sarkakban vannak a lányok és a fiúk játékai. Baj ez, vagy hasznos is lehet?
A nők, akik már hordtak gyermeket a szívük alatt, szinte mindannyian tudják, hogy anyának lenni nem egyszerű és néha nem is hálás feladat – de csodálatos érzés! A kismamaság a sok gyönyörű élmény mellett azért megviseli az ember lányát.
Ha szülőként azt hiszed, hogy fiúgyermeked számára a legnagyobb veszélyt az internetes pornó jelenti, akkor tévedsz. Nemrégiben ugyanis egy új fogalom jelent meg a virtuális térben – a manoszféra.
Iskoláink jegyorientáltak. Háttérbe szorítják a nevelést. Van, ahol az osztályfőnöki órát is csak óraszám-szaporítónak tartják. Sok helyütt ma már nem is tartanak ilyet.
Miként voltak képesek anyukáink és nagyanyáink arra, hogy a mindenféle teendőik mellett még főzésre is jutott idejük? Persze, más idők jártak akkor, más szokások. De azért még a mai nők fejében is megfordul a kérdés: vajon rossz anya vagyok, ha nem főzök mindennap?
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."