,,Tisztelt Szerkesztőség! Vajon mit eszik egy alig harmincéves nő egy hatvanpluszos pasason?" Egy olvasónk édesapja párválasztása miatt ragadott tollat.
Ez a levél egy férfitól érkezett, aki tanácstalanul figyeli: miért érzik úgy sokan a nők közül, hogy változtatniuk kell a testükön, miközben ő – és sok más férfi is – így is szereti őket. Hogyan lehetséges, hogy a nők önmaguk kritikusaivá válnak, miközben a párjuk számára szépek, szerethetők és elfogadottak?
Egyetemistaként a családom minden gondját magamra vállaltam, ráadásul férjhez is mentem. A párom azonban nem úgy viselkedik, ahogy elvárható lenne. Elkapkodtam a döntést?
Vannak történetek, amelyeket nehéz kimondani, mégis kimondani kell őket. Olvasónk, egy huszonhat éves fiatal nő, bátorságot vett, hogy megossza velünk és önökkel azt a kapcsolatot, amelyben a féltékenység lassan mindent felemésztett.
Sokunknak ismerős az érzés, amikor a mindennapi rutintól lassan elmosódik a határ a gondolataink és a kimondott szavaink között. Egy olvasónk most őszintén vall arról, hogyan vált számára a hangos önbeszéd egyszerre kapaszkodóvá és aggodalom forrásává.
Ami egy könnyed délutánnak ígérkezett, hamar tanulságos történetté vált arról, hogyan képes néhány lenéző pillantás és gúnyos megjegyzés pillanatok alatt romba dönteni egy nő önbizalmát – majd arról is, hogyan lehet azt saját erőből újra felépíteni.
Kíváncsi vagy, mit üzennek a csillagok? Olvasd el októberi horoszkópodat, így biztos lehetsz benne, hogy semmi sem marad titokban előtted. Láss bele a jövőbe!
Vannak történetek, amelyek nem tündérmesék, hanem lassan kibomló ébredések. Egy nő vallomása ez, aki húsz év házasság után szembesült azzal, hogy a szeretet, amelyben hitt, már csak látszat volt.
Megéri feladni a saját karrierünket, álmainkat a másik céljaiért? Egy olvasónk tapasztalata, milyen kimenetele lett annak, hogy feladta saját önállóságát a férjéért.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."