Az online Új Nő előzménye a nyomtatott változat, az ÚJ NŐ. S annak is van előzménye, a Nő, amelyik olyan régi, mint az országút. S én friss újságírótanoncként – még a fenekemen volt a tojáshéj –, ennél a lapnál kezdtem. Hetilap voltunk, 32 ezres példányszámmal, s már első munkanapomon elküldtek faluriportra Palócország közepébe. Szóval bedobtak a mélyvízbe. Lassan az összes magyarlakta vidéket megismertem, és bejártam: az volt életem legnagyobb iskolája. Azóta is egyetlen munkaadóm van, a Nő, nem voltam máshol státuszban. Mára jócskán átalakultunk, hetilapból kétheti lap, kétheti lapból havilap lettünk – s a digitális korszak beköszöntével weboldalt indítottunk.
Az élet számomra évtizedek óta a Nőről szól, olyan nekem, mint a levegő. Soha nem utazhattam el hó végén, mert akkor lapot zárunk. S ez így megy már több mint harminc éve. Voltak kis és nagy kitérőim, foglalkoztam például lakberendezéssel, mert a szépség az én lelki táplálékom: mindenben a szépet és a harmóniát keresem. Ezért sem bírom elviselni az igazságtalanságot, mert a világ csak igazsággal együtt lehet kerek.
Mindennek lenyomata az Új Nő: minden itt van az olvasó elé kiterítve, amit a munkatársaimmal az életről gondolunk. Sok lap van, ami a nőről szól, de az Új Nő az, ami rólunk szól. Ez nem szlogen, mert a magyar családot és nőt mutatjuk be, akinek kivételes helye van a nap alatt.