Pavlovič Derzsi Bernadett az én hosszú, hivatalos és kacifántos nevem, viszont a hódító minimalizmus jegyében a legtöbben Bettinek szólítanak. Lokálpatrióta, hedonista, maximalista, nyughatatlan és rendkívül kíváncsi, ám joviális ember vagyok, aki szereti felfejteni az emberi lélek legmélyebb rétegeit. Érdekel a műfordítás, megszállottan rajongok a kortárs magyar irodalmért, és Marci fiam mellett két éve elszánt röplabdázó, valamint amatőr, de annál kitartóbb futó lettem. Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem összehasonlító irodalom- és kultúratudomány, valamint szlovák nyelv és irodalom mesterszakokon. Újságírói pályafutásom első komolyabb lépéseit és sikereit az Új Nőnek köszönhetem, ahol közelebbről is megismerkedhettem többek között a mélyinterjúk műfajával, módszertanával és azok lélektanával. Ekkor tanultam meg jobban odafigyelni a körülöttem élő emberekre, a minket körülvevő természetre és annak égető problémáira (lásd Kukkónia-könyvek).

Miért szereted az Új Nőt?

Az Új Nő számomra nem csupán egy női magazin, hanem az egyetlen szlovákiai női magazin, amely színvonalas társadalmi párbeszédet kezdeményez, és amely nem csupán lehetőségnek, de kötelességének érzi az itteni, szlovákiai magyar humán műveltség, közélet és kultúra továbbvitelét és annak gazdagítását. Íróként a részesévé válni éppoly megtisztelő, mint az olvasók közé tartozni.

“A beszélgetésben végbemenő kölcsönös megértés és egyezésre jutás nem azt jelenti, hogy pusztán saját álláspontunkat előadjuk, és mindenáron keresztül visszük, hanem azt, hogy közösséggé változunk – olyan közösséggé, melyben egyikünk sem marad az, aki korábban volt. (Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer)”

 

Pavlovič Derzsi Bernadett által publikált cikkek megtekinthetők itt.