Emlékszünk még az iskolás kísérletre? Fogjunk egy szem babot, és helyezzük egy kupac vizes vattára...

Tápoldatozás a talaj nélküli hajtatásban: ez a hidropónia. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökereikkel mind innen származnak, az ismert hazai cégek közül a Veselá paradajka termeszt hidropón módszerrel. A paradicsom 14 méter magas rendszereken terem, a rendszerben pedig geotermikus víz kering.

Emlékszünk még az iskolás kísérletre? Fogjunk egy szem babot, és helyezzük egy kupac vizes vattára. Pár nap múlva a babszem annak rendje és módja szerint kicsírázik, majd szárba is szökken. Ez a hidropónia, azaz a talaj nélküli növénytermesztés. Többé-kevésbé mindegyik növény termeszthető ily módon. 

A hidropóniában a zöldséget talaj nélkül nevelik – vízben oldott ásványi sók felhasználásával. Sokan az egekig dicsérik, mert nem szennyezi a földet (hiszen nem használ földet). Sokan pedig átkozzák, mondván, hogy műtrágyával és hidrogén-peroxiddal öntözik a paradicsomunkat...

Nem kell a föld!
Justus Liebig német vegyész már az 1800-as évek elején megfogalmazta, hogy a növényeknek szervetlen anyagokra, ásványi sókra van szükségük, nem földre! Már akkor elkezdtek gondolkodni a föld nélküli termesztésről. 

A tápoldatos termesztést a második világháborúban próbálták ki. Az amerikai katonákat látták el a kiterjedt hidrokultúrás telepeken nevelt zöldségekkel. A hetvenes években aztán Hollandia elkezdte a nagybani telepítést. 

Mikor kistermelők gondolkodnak rajta, akkor azt mondják, hogy a hidropónia drága (az is), ugyanis csak számítógépes vezérlésű tápoldat-adagolóval működik. 

Európában ma a talaj nélküli termesztés Hollandiában a legnagyobb: a hajtatófelület 90 százalékát teszi ki. Utánuk következik Spanyolország és Franciaország, de csak 20 százalékkal.

A hidropóniás rendszerekben keringő vizet újra felhasználják. Kilencven százalékkal kevesebb vízre van itt szükség, mint a szabadföldi termesztésnél. A talajkímélés mellett ez a nagy előnye. Ja, és a helykihasználás, hisz a rendszerek függőlegesen is felépíthetők. Nyugaton egyre elterjedtebb az ún. aeroponika, ahol a levegőben, szabadon lógó gyökereket időnként tápoldatos fürdőben részesítik. Kis vízigénye miatt ráadásul kiutat jelent a szárazsággal küszködő országok termelőinek is. Ausztrália vagy Izrael zöldségtermesztése már elképzelhetetlen hidropónia és aeroponika nélkül.

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Érteni kell hozzá!
A hidropóniához érteni kell, hiszen a tápoldatos víz egy kiépített rendszerben kering. Ezért is drága – és nagy technológiai fegyelmet követel, mert elszaporodhatnak benne a kórokozók. A paradicsomtermesztésben például tipikus a sófelhalmozódás, a bórmérgezés, megjelenhetnek a mikroba anyagcseretermékek, a gyökerek által kiválasztott anyagok (ezeket fertőtlenítéssel lehet kezelni). A tápoldatozásban is lehetnek kiegyensúlyozatlanságok – sok múlik a rendszert kezelő személyzeten, a tápoldat ellenőrzésén. A több száz köbméter vizet pedig a környezetbe való visszaengedés előtt pedig időnként cserélni kell.

Az ellenzők
Sokak szerint a hidropón zöldségek csak kiegészítő fogyasztásra lehetnek alkalmasak. Előnyük, hogy sterilek, ezért védettek a kártevőkkel szemben. Hátrányuk viszont, hogy általuk nem jutunk hozzá minden fontos ásványi anyaghoz és vitaminhoz.

A tápoldatokat úgy állítják össze, hogy az a legfontosabb makrotápelemeket, mint például a nitrogén, a foszfor, a kálium, valamint a mikroelemeket, mint a cink, a molibdén vagy a vas tartalmazza. A kísérletileg összeállított nevelési közegekben azonban a periódusos rendszer 90 eleméből 10-15 féle elemnél nincs több. A szakértők azt állítják: a hidropónia elterjedésével zöldségeink szegények lesznek olyan fontos elemekben, amelyekre szükségünk lenne. Igaz, hogy amúgy nagyra nőnek, és már ízre is finomak. Ám az ilyen zöldségek rendszeres fogyasztásával alakulhat ki a minőségi éhezés. 

A táplálkozásunkat ezért ki kell egészíteni a hiányzó nyom- és mikroelemekkel, amelyekre nyomokban ugyan, de szükségünk lehet. Ezért is virágzik a vitaminok piaca, ugyanis csak ezekkel tudjuk pótolni a hiányzó elemeket. Pont a nyomelemek pótlása miatt olyan sikeres például a Béres-csepp.

A talajtudósok a fejüket fogják: elképzelhetjük, milyen érzés lehet nekik műtrágyás lében salátát vagy paradicsomot látni... Ám ez van! A természet rendszereit a mai ember már nem érti. Ki lehet őt oktatni a napfény és talaj nélküli növénytermesztésről – s nem fog tiltakozni.
(Forrás: Bíró Borbála talajbiológus,
green.blog.hu)

–néva–

Kapcsolódó írásunk: Nem beszélünk zöldségeket