Öt perc: nagyjából eddig tartott az egész felvétel, amit a minap láttam, ám ez az öt perc pont elég volt ahhoz, hogy további negyedórán át dermedten bámuljak magam elé. Hogy egyre-másra csak az járjon a fejemben: „Miért? Miért kreáltuk ezt a torz, photoshoppolt világot magunk köré?”
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."