Régen faluhelyen minden udvar hátuljában ott tornyosult a trágyadomb. A régiek a konyhai maradékot, a záptojást, de még az elhullott csibéket is odadobták.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."