A Bátor Tábor önkéntesei nevetést visznek a kórházi ágyak mellé és az otthonokba. Hiszik, hogy a felhők felett mindig süt a nap! Az önkénteseket cimboráknak nevezik: s a cimbikre mindig számíthatnak a gyerekek.
Az élet fura. Amikor az ember úgy érzi, tudja, merre megy, az ösvények megváltoznak, s másfelé visznek. Az élet teszi a dolgát. Így történt Pereszlényi Árpival is, aki évek óta a Bátor Tábor önkéntese.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."