Írásunk munkacíme az volt, hogy A napraforgós Kati. Napraforgós, mert a perbetei Napraforgó Néptánceggyüttes vezetője. Katalin mesél nekünk az ünnepi viseletről is, de a hétköznapiról is, ami praktikus volt, mert abban dolgozni, munkálkodni kellett.
"A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük."