Már középiskolás éveim alatt érdekelt a sajtó világa, rengeteg sajtóorgánumot követtem, bár akkor még nem körvonalazódott bennem teljesen, hogy ezzel is szeretnék foglalkozni a jövőben. Egy dimbes-dombos palóc faluból, Füleksávolyból származom. Az érettségim után a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen pedagógusi szakképesítést szereztem, majd egyetemi tanulmányaimat a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének hungarológia szakán folytattam. Itt az évek során rengeteg tapasztalatot szereztem az újságírásban, az Új Szó Kultúra rovatánál is gyakornokoskodtam.
Miért szereted az Új Nőt?
2012 nyarán kerültem az Új Nő magazinhoz. Azóta az életem részévé vált. A legkedvesebb emlékem az Új Nő-s éveim során, mikor Schnelczer Zoltán fotós kollégámmal Jánokon jártunk, hogy megörökítsük a 2012-es karácsonyi lapszámba a helyi betlehemes játékot. Ez volt az első nagyobb terepmunkánk. Zoli a „számunkra semmi sem lehetetlen” magabiztosságával egy háromméteres kettes létráról fotózta a betlehemező csapatot. Egyszerre sírtam és nevettem. Azóta is gyakran felemlegetjük.
Hogy milyen témákról írok szívesen? A kultúra, népszokások, helytörténet és a portré műfaját kedvelem leginkább, és amióta családanyává váltam, a baba-mama témákban is szeretem kifejteni a véleményemet. Nagyon szeretem a munkámat. Hobbigyűjtő vagyok, aki nem tárgyakat, hanem emberi kapcsolatokat gyűjt képzeletbeli albumába.