Egy időben azt tartották dámának, aki kalapot hordott, később azt, akinek a szájában volt legalább egy aranyfog, amelyen megcsillant a napfény. Ki számít ma dámának?
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."