Minden azzal kezdődött, amikor tavasszal elmentem egy gyógyfürdőbe. A vízben ülve valamifajta belső nyugalom áradt szét az egész testemben. Az agyam megállás nélkül termelte a boldogsághormont, miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen rég nem éreztem hasonlót.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."