Fehér falú templom, színes őszi dombok és venyigék közt lappangó szőlőillat kíséri a falucskának a képét... Muzsla, a zárkózott hölgy nem mutatja messziről bájait minden arra menőnek. Apránként tárja fel őket. A muzslai emberek a mai napig meríthetnek falujuk múltjából egy sajátos öntudatot. Ők ezt kapták cserébe a megélt viharos századokért szülőföldjüktől.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."