Lehajolunk, hogy bekössük a cipőnket, és megszédülünk. Álmosan kikecmergünk az ágyból, és egy pillanatra elvisz a fejünk... Szürkületben megingunk a lépcsőn, vagy éppen a fotelben ejtőzve elfog egy fura érzés. Mintha egy körhintán ülnénk.
"Legyetek olyanok, mint két oszlop, amely ugyanazt a tetőt tartja, de ne kezdjétek birtokolni
egymást: hagyjátok meg a másik függetlenségét. Ugyanazt a tetőt támasszátok – ez a tető
pedig a szeretet."