Néha nem kell a figyelem, nem kellenek a kérdések, sem az érintés, még az ölelés sem. Néha egyedül kell lenni. Egyedül a csenddel, amelyet a másik hagyott.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."