Ahogy megyünk előre az időbe, úgy vesztjük el kapcsolatunkat a földdel és az állatokkal. A silókukoricát egyre kevesebben ismerik fel: pedig ott terem az út mentén. S aki látott már „erjedő” silógödröket, az se a látványt, se a szagokat nem felejti. Mert milyen is a jó siló? Bizony „büdi”.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."