Ahogy megyünk előre az időbe, úgy vesztjük el kapcsolatunkat a földdel és az állatokkal. A silókukoricát egyre kevesebben ismerik fel: pedig ott terem az út mentén. S aki látott már „erjedő” silógödröket, az se a látványt, se a szagokat nem felejti. Mert milyen is a jó siló? Bizony „büdi”.
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy
nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."