Első messzi tengeri utam Krétára vitt, s örök élményként maradtak meg bennem a vibráló horizontot őrző szélmalmok. Tíz év múlva ismét Krétán nyaraltunk, de az integető szélmalmoknak már csak a vázuk volt meg, a turistahordák lerágták-letapogatták róluk a „húst.“
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."