Fehér falú templom, színes őszi dombok és venyigék közt lappangó szőlőillat kíséri a falucskának a képét... Muzsla, a zárkózott hölgy nem mutatja messziről bájait minden arra menőnek. Apránként tárja fel őket. A muzslai emberek a mai napig meríthetnek falujuk múltjából egy sajátos öntudatot. Ők ezt kapták cserébe a megélt viharos századokért szülőföldjüktől.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."