Kiszőkültek a gabonák, az utakon kombájnok vonulnak. Először a rozs, aztán a búza, az árpa, majd legutoljára a zab kerül sorra. A nap zuhogtatja a sugarát, Rebeka pedig mosolyog, mert ő a földeken otthon van: a széles és végtelen határ szerelmese.
Az aratás ma olyan, mintha számítógépes játékot játszanánk egy joystickkal, csak közben benne vagyunk a természetben. Én úgy képzelem, minden fiú álma, hogy...
Pár év alatt minden megváltozott. A kombájn már magától arat, csak a búza maradt a régi, aranysárga és olyan finom az illata, mint egy parfümnek. Vágás,...
