Sokunknak ismerős az érzés, amikor a mindennapi rutintól lassan elmosódik a határ a gondolataink és a kimondott szavaink között. Egy olvasónk most őszintén vall arról, hogyan vált számára a hangos önbeszéd egyszerre kapaszkodóvá és aggodalom forrásává.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."