Nyár van, a nők kitakarják a testüket, kivillannak a meztelen vállak és karok – és a kíméletlen napsugarak mindent kíméletlenül megvilágítanak. Azt is, ami nem tökéletes. És a nők emiatt ezerszeresen jobban szenvednek, mint a férfiak.
Velünk, nőkkel az a legnagyobb baj, hogy elhitetjük magunkkal – nekünk mindig szolgálni kell. Mi nem vagyunk olyan fontosak... Pedig másokat szeretni méltósággal csak akkor tudunk, mikor önmagunkat (is) szeretjük.
Miért van az, hogy a férfiak nem álldogálnak a tükör előtt? A férfi nem keresgél fogyókúrák után. A férfinak elnézik, ha kileng a mérleg nyelve, mert ő többet nyom a latban.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."