A szépségipar olyan testet ír elő, amely a korai serdülés vékonyka, formátlan, hústalan és szubsztancia nélküli képét sugározza. Ebben a világban a nő sohasem öregszik, a bőr soha nem ráncolódik. Micsoda hazug világ ez? – kérdezhetjük.
,,– Megyek, kincsem! – mondta Magda alig hallhatóan, inkább csak magának. Nagy nehezen feltápászkodott a székről (tényleg le kell fogynia, nincs mese, visszakeresi Nina videóját, amiben egy tuti biztos fogyókúrás alapétrendet ajánl)." Olvassák sok szeretettel Kiss Dominika novellájának második részét.
Kritikus szemmel méregetjük magunkat a tükörben és a fényképeken. Ha mégsem, akkor is tele vagyunk különös feszültséggel, hiszen mi, nők mindig újra és újra meg akarunk győződni róla, hogy szépek vagyunk. Miért bennünk ez a nagy bizonytalanság?
Ez a levél egy férfitól érkezett, aki tanácstalanul figyeli: miért érzik úgy sokan a nők közül, hogy változtatniuk kell a testükön, miközben ő – és sok más férfi is – így is szereti őket. Hogyan lehetséges, hogy a nők önmaguk kritikusaivá válnak, miközben a párjuk számára szépek, szerethetők és elfogadottak?
Nézzük meg a képet, 1915-ben készült. Alig látunk rajta kövér embert. Ha megnézünk egy mai utcaképet, elképedünk: hatalmas hasak dudorodnak, formátlan testrészek. Vajon mi változott meg?
Nyár van, a nők kitakarják a testüket, kivillannak a meztelen vállak és karok – és a kíméletlen napsugarak mindent kíméletlenül megvilágítanak. Azt is, ami nem tökéletes.
A fogyókúra a nőknek való? A férfiak sok előítélettel küzdenek, ami akár az életükbe kerülhet. Hisz ők előbb halnak meg, mint a nők. A külső nem olyan fontos a férfi számára; a legtöbben úgy tartják, hogy a fogyózás női tevékenység.
Miért van az, hogy a férfiak nem álldogálnak a tükör előtt? A férfi nem keresgél fogyókúrák után. A férfinak elnézik, ha kileng a mérleg nyelve, mert ő többet nyom a latban.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."