A 17. században nagy érdeklődés támadt a virágokat, ételt ábrázoló csendéletek iránt – különösen a Holland Köztársaságban. A holland festők megdöbbentően élethű csendéletek festésére adták a fejüket.
Az olasz Caravaggio vallásos témájú képeiről volt híres, mint például Az emmauszi vacsora. Talán ma már nehéz elhinni, de volt idő, hogy ezeket a képeket megdöbbentőnek találták.
A festők 1910 körül olyan képeket kezdtek festeni, amelyek nem dolgokról szóló képek, hanem maguk a dolgok voltak. Ezt a fajta művészetet absztrakt művészetnek nevezzük.
A németalföldi Jan van Eyck festménye egyike a reneszánsz legismertebb portréinak. Egy gazdag itáliai bankárról, Giovanni Arnolfiniről és feleségéről készült, akik egymás mellett állnak bruges-i házukban.
Ez Manet egyik leghíresebb képe. Ezzel szinte sokkolta Párizst. A nézők hozzá voltak szokva ugyan a női akthoz, de mindig olyan környezetben, ami „ártalmatlannak” mutatta a meztelenkedő nőt.
"Rázzák le magukról a hétköznapok terheit és teljesen adják át magukat a karácsony szellemének! Ritka alkalma ez az évnek és olyan sokat kell rá várni. Ne hagyják, hogy jó élmények nélkül teljen el!"