Amikor 1542-ben egy jegyző és egy parasztleány házasságon kívüli gyermekeként megszületett egy pici toszkán faluban a kis Leonardo di ser Piero da Vinci, senki nem gondolta volna, hogy sokak szerint ő lesz a legműveltebb ember az emberiség történelmében.
Ecsetje nyomán csodálatosan fiatal, kecses táncosnők, szépítkező asszonyok, arányos, buja testű aktok, belső tisztaságot árasztó hétköznapi kalaposnők és mosónők maradtak fenn az utókor számára.
Toulouse-Lautrec posztimpresszionista festő különös képein gyakran szerepelnek részletgazdag női alakok. És persze a tánc – talán mert soha nem próbálhatta ki.
A vészterhes időkben nézegetünk ehhez hasonló képeket: mikor bizonytalanok vagyunk magunkban és a világban. A cédrus tájbeli magányossága rémisztő, a szépsége viszont reményt ad.
Pölhös Éva fiatal, tehetséges és bátor. Édesanyját jól ismerik Léván, s most már őt is. Azt mondja, még keresi az útját, de addig is a rajzaival szeretné megjavítani a világot.
Mikor máskor mutassuk be ezt a piknikező kis társaságot, ha nem nyáron, mikor minden ember arra vágyik, hogy egy pokrócon heverésszen, és szájában fűszállal bámulja a bárányfelhőket... Vajon kik ők?
