A vészterhes időkben nézegetünk ehhez hasonló képeket: mikor bizonytalanok vagyunk magunkban és a világban. A cédrus tájbeli magányossága rémisztő, a szépsége viszont reményt ad.
Pölhös Éva fiatal, tehetséges és bátor. Édesanyját jól ismerik Léván, s most már őt is. Azt mondja, még keresi az útját, de addig is a rajzaival szeretné megjavítani a világot.
Mikor máskor mutassuk be ezt a piknikező kis társaságot, ha nem nyáron, mikor minden ember arra vágyik, hogy egy pokrócon heverésszen, és szájában fűszállal bámulja a bárányfelhőket... Vajon kik ők?
A karácsonyi csengettyű éppúgy az ünnep jelképe, mint a ragyogó fényű fenyőfa, a kandalló pattogó tüze vagy a mézeskalács illata. Úgy tartják, a hangja mint az angyalok éneke.
A nyári művésztelepek nálunk is nagyon népszerűek. Sok település fogadja ilyenkor a természetben alkotni szerető művészeket. Bár nem gondolnánk, a nyári...
Én halogatok, te halogatsz, ő halogat... – mindenki halogat. Prokrasztinációnak nevezik a krónikus halogatást, amely ma már mindenkinél felüti a fejét, akinek a fontos teendője helyett hirtelen még égetőbb dolga támad.
"Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül
találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és
keresünk tovább – kívül.
Az út bennünk van."