A 17. században nagy érdeklődés támadt a virágokat, ételt ábrázoló csendéletek iránt – különösen a Holland Köztársaságban. A holland festők megdöbbentően élethű csendéletek festésére adták a fejüket.
De csodálatos technikai bravúrjaik ellenére kevésbé tartották e képeket jelentősnek, mert csupán utánozni látszottak a dolgok külsejét. Gyakran mégis több tartalom rejlik bennük, mint az első látásra gondolnánk.
Jan van Huysum: Virágok cserépvázában és gyümölcsök (1736). Figyeljük meg a rovarokat a vázán: olyan élethűek, mintha a kép felszínén másznának.
Virágok világa
A 17. század elejétől a virágok igen népszerű témát jelentettek a csendéletek számára. Akkoriban a tudósok egyre többet tudtak meg a növényekről, és ez tükröződik a képeken látható sokfajta virágon is. A jobb oldali vázában 14 különböző virág van: például tulipánok, amelyek akkoriban olyan ritkák voltak, hogy nem egy gyűjtő összes félretett pénzét áldozta egyetlen tulipánhagymáért.
Bűvös burjánzás
Noha a Virágok cserépvázában és gyümölcsök c. kép igen élethűnek tűnik, nem olyan realisztikus, mint amilyennek látszik. Sok virág nagyobb, mint a valóságban, és a festő, Jan van Huysum soha nem láthatta őket így együtt.
A virágfestők általában egyszerre egy fajtát festettek, és ahogy sorra mind kivirágoztak, úgy épült fel velük a különböző évszakok virágaiból álló képzeletbeli csokor is. Van Huysum több mint egy évig festette ezt a képet, a tavaszi virágoktól a nyári rózsákon át az őszi gyümölcsökig.
Lukulluszi lakoma
A Csendélet ivókürttel egy nagy lakoma kellékeit ábrázolja. Keleti szőnyeggel letakart asztalon borospoharak, egy nagyszerű ivókürt és egy ezüsttálon egy félig meghámozott citrom mellett egész homár látható. Talán hevenyészettnek tűnhet az elrendezés, de mindent gondosan válogattak ki, hogy ellentétes színeket és anyagokat állítsanak össze.
Ez a kép Van Huysum Virágok cserépvázában... c. festményéhez hasonlóan drága luxuscikkekkel dicsekszik. Még a citrom is, amely ma már természetes, drága, ltáliából importált árucikk volt. A holland szó a dicsekvésre a pronk, így ezeket a képeket néha „pronk"- csendéletnek nevezik.
Minden hiábavaló
A másik népszerű csendéletfajta a „vanitas", ami 'hiúságot' jelent. Ezek arra szolgáltak, hogy megóvjanak a túlzott büszkeségtől, emlékeztetve arra, hogy a siker mulandó, és mindenki meghal egyszer. Ezen a képen egy fénysugár egy koponyára mutat, amely a halál nyilvánvaló szimbóluma. Mellette egy ritka kagyló és egy kard, a gazdagság és vagyon jelképei; a könyvek a tudást, a hangszerek a szórakozást képviselik. Ám múlik az idő, sugallja az óra, és a kialvó lámpafény és a halál árnyéka ott lebeg minden felett.
