Egy ideje már a gondolataim a múltba visznek vissza. Egyre sűrűbben fel-felvillanó képek, megmosolyogtató emlékek, aztán a valóság. Vannak dolgok, melyekre az ember nem tud felkészülni. De nincs is, aki felkészítsen bennünket, s ha volna is, akkor sem értenénk meg soha, hogy mi történt.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."