Kevés magyar előadás öregedett úgy, mint az István, a király. Negyvenhárom év alatt lett belőle kultusz, kötelező ünnepi műsor, politikai hivatkozási alap, mémforrás és a házibulik lejátszási listáinak elmaradhatatlan része.
Magyar vagyok. Mit jelent ez manapság? Jelent még ez egyáltalán valamit? Történelmet, irodalmat vagy egyfajta gondolkodásmódot? Vagy csak azt, hogy ilyen nyelven beszélünk – még ki tudja, meddig?
"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."