Dósa Zsuzsa Domján Edit-díjas színésznő a pozsonyi színművészeti főiskola növendéke volt. Hacsak tehette, vállalt szerepet Komáromban. Az itthoni játék öröméért. Most azonban ismét találkozhatunk vele, mégpedig egy magyarországi nemzetiségi színház produkcióiban.
Orbán Katalin a múlt év januárjában került a Komáromi Jókai Színházhoz, ez az első önálló évadja. A színház mesevilágában a díszletek és jelmezek mellett igencsak nagy szerep jut a kellékeknek.
Lehet szeretni és utálni, igazi megosztó személyiség. Közel járt ahhoz a bizonyos túlsó parthoz (rákbeteg volt), de mint a művészek általában, ezt az élményt is beépítette a művészetébe. Horján Viktor színész, aki nayon szereti az életet.
Király és szolga, csaló és áldozat, csábító és megcsalt szerető, apa és fiú. Hány és hány szerepbe bújt már! De vajon milyen ő magánemberként, amikor kilép a színház kapuján, hogy elinduljon fáradtan, még a tapsvihar zajával a fülében hazafelé, vagy éppen egy kávéra – velünk?
Ifj. Zámbó István állandó mozgásban van. Egy ízig-vérig hiteles táncos, aki huszonhét évesen számos főszerepet táncolt el a Honvéd Táncszínház műsoraiban.
Cs. Tóth Erzsébet a hazai magyar színművészet állócsillaga. Énekelt és táncolt, amikor szórakoztatni kellett, máskor könnyeket csalt a szemekbe. Ki hinné, hogy már negyvenkét éve játszik nekünk?
Sok ember, ha sikertelen, vagy csupán az élete kis szeletével elégedett, morcosan hibáztatja a sorsot és a környezetét. Meg sem fordul a fejében, hogy felvegye az elébe dobott kesztyűt, és harcoljon. Álmaiért, céljaiért, egy teljesebb életért. Vannak kivételek.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."