A kamaszkor a fiatalnak és a szülőnek is komoly próbatétel lehet. Mi állhat a szemtelenség, a hangulatingadozások és a szélsőséges viselkedés mögött, és hogyan segíthet ilyenkor a türelem, a humor és a biztos családi háttér?
Nálunk, Szlovákiában vannak olyan nők, akik anyát keresnek születendő gyermeküknek. Nem azért, mintha maguk – alakukat féltve – nem akarnák kihordani a gyermeket, hanem azért, mert egészségi állapotuk ezt nem teszi lehetővé. Mit kell tudni a béranyaságról?
A gyors és nagy átalakulások korát éljük. Változnak a munka-, rokoni és emberi kapcsolatok, lazulnak a családi kötelékek. Ennek ellenére évezredek óta és még mindig megnehezíti életünket – az anyósunk.
Katona Chiara magabiztos, modern lány, más, mint az anyukája – mindjárt el is meséli, mennnyi mindenben különböznek. Mégis jó, sőt, csodálatos a viszony köztük. Mert az anyukának nem kell olyannak lennie, mint a lányának, és fordítva, sőt, semmi ilyesmit nem kell elvárni egymástól.
Sokáig a nagymamák segítették ki a kismamákat. Csakhogy ma már sok nagyi dolgozik, esetleg más városban lakik. Ilyenkor gyerekvigyázót kell keresni. Mire figyeljünk? Kire merjük rábízni a gyerekünket?
Popper Péter írta, hogy minden olyan civilizáció, amelyik megpróbálta a családot jelentéktelenné tenni vagy megszüntetni, összeomlott. Ma a család válságban van, elsősorban azért, mert a férfi nem találja a helyét a megváltozott világban.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Olvasónk és vőlegénye biztos alapokon álló közös életet építettek fel, mégis úgy érzik, ideje lenne továbblépniük. Külföldön szeretnének munkát vállalni, ám hiába mozgósították ismerőseiket és böngészték végig a hirdetéseket, egyelőre nem találták meg a megfelelő lehetőséget.
A testvérkapcsolatok nagyon sokszínűek lehetnek. Bármit is érzünk a testvéreink iránt, ahhoz nem fér kétség, hogy a hozzájuk fűződő szeretet, gyűlölet vagy közömbösség életünk egyik meghatározó élménye.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."