Olvasónk és vőlegénye biztos alapokon álló közös életet építettek fel, mégis úgy érzik, ideje lenne továbblépniük. Külföldön szeretnének munkát vállalni, ám hiába mozgósították ismerőseiket és böngészték végig a hirdetéseket, egyelőre nem találták meg a megfelelő lehetőséget.
A testvérkapcsolatok nagyon sokszínűek lehetnek. Bármit is érzünk a testvéreink iránt, ahhoz nem fér kétség, hogy a hozzájuk fűződő szeretet, gyűlölet vagy közömbösség életünk egyik meghatározó élménye.
Az üresfészek-szindróma sok szülő életében észrevétlenül, mégis fájdalmasan érkezik el. Hogyan találhat egymásra újra két ember, akik hosszú éveken át elsősorban szülőként működtek? Mátyus Zoltán pszichoterapeutával beszélgettünk.
A gyermek születése az élet legnagyobb örömei közé tartozik. A partnerkapcsolatban azonban forradalmat okoz. Hogyan őrizzük meg a bennünket összekötő szerelmet, miképpen ne veszítsük el egymást?
Olvasónk véleménye, hogy a legnagyobb gondot a nők életében a (női) szolidaritás hiánya okozza. Az anyósok többségének ugyanis a szülés és a gyermeknevelés semmi – már ha a menyükről van szó.
Igen. Ez itt a kérdés. Hova lesz az a sok gyerek nyáron? Egyre több szülő ugyanis nem tudja megoldani gyermeke – gyermekei – nyári felügyeletét. Egyre kevesebb a kakaóillatú, jóságos nagyi, aki igazi falusi vagy kisvárosi vakációt biztosít unokáinak.
Ki ne szeretne változtatni az életén? Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, ismernünk kell önmagunkat és a körülöttünk élő embereket, akikkel valamilyen viszonyban állunk. Nem mindegy például, hányadik gyerekei vagyunk a szüleinknek.
Talán hihetetlen, hogy egy gyerek is tehet valamit a szüleiért. Pedig igaz. Itt a jó alkalom arra, hogy erről is beszéljünk. Annyit, amennyit lehet. Mert a gyerek is pontosan annyit tehet. Amennyit lehet.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."