Falusi gyerekként sokszor azzal ütöttük el az időt, hogy füvet téptünk, és a nyúlketrec előtt álldogálva szálanként adogattuk be a tapsifüleseknek. a nyuszik pedig túlnőtt fogaikkal mohón rágcsálni kezdték a füvet, mintha a világ legfinomabb étkét tálaltuk volna fel nekik.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."