Az ipolysági templom mellett álló kísérteties épület romos volt, amióta az eszemet tudom. Gyerekként már-már otrombának láttam, mígnem szüleim elmesélték, hogy a toldozott-foldozott építmény régen kolostor volt.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."