Dikácz Zsuzsanna az ipolyszalkai tájház vezetőjeként mondhatni „semmi újat” nem csinál. És éppen ez a lényeg. Zsuzsanna ugyanis a hagyományok megőrzését tartja a legnagyobb értéknek, valamint ezek átadását a mai generációnak.
Az ipolysági templom mellett álló kísérteties épület romos volt, amióta az eszemet tudom. Gyerekként már-már otrombának láttam, mígnem szüleim elmesélték, hogy a toldozott-foldozott építmény régen kolostor volt.
Sok ember, ha sikertelen, vagy csupán az élete kis szeletével elégedett, morcosan hibáztatja a sorsot és a környezetét. Meg sem fordul a fejében, hogy felvegye az elébe dobott kesztyűt, és harcoljon. Álmaiért, céljaiért, egy teljesebb életért. Vannak kivételek.
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "