Elmosolyodom, ahogy visszalapozom tinikorom naplóját. A fényképről Ő néz vissza rám. Ő, akit mindenemnek hittem. Azt hittem, életem tündérmeséjét írom a lapokra.
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."