A legnagyobb hiba, hogy nem osztjuk meg egymással a gondolatainkat. Azt hisszük, hogy a másik tudja, mire gondolunk. Közben eszünkbe sem jut, hogy a másiknak esetleg valami egészen más tetszik, mint nekünk.
Hányszor álmodozunk valakiről, akit soha el nem érhetünk – és talán nem is akarunk? Csak azért, mert valakire gondolni, valakivel álmodozni vagy testetlenül vágyni valaki után egyszerűen mesés.
A válási vagy szakítási rituálé az ún. átmenet rítusai közé tartozik. Ezek a cselekvések megkönnyítik az átlépést az egyik életszakaszból a másikba. Segítenek abban, hogy lezárjunk egy időszakot – és egy újat nyithassunk.
Minden szerelem mélyén van egy illúzió vagy épp csak valami félreértés, hogy szeret bennünket a másik ember, és ezért rábízhatjuk magunkat. Enélkül nem tudnánk vakon szeretni a másikat. Mikor szerelmes vagy, azért vagy vak, mert elveszíted a veszélyérzeted.
Ismeritek a mondást, hogy aki túl közel hajol a tűzhöz, megégeti magát? Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen mély sebet tud ejteni rajtunk a vak szerelem lángja.
Időnként mindenki megtapasztalja a féltékenység érzését. Mit tegyünk, hogy legyőzzünk, illetve megelőzzük a féltékenységet? Írásunk ennek a nem éppen könnyű érzésnek próbál a mélyére ásni.