A házasság nem az esküvővel ér véget, hanem azzal kezdődik. A kezdeti eufórikus időszakot felváltják a szürke hétköznapok. A lány számára már nem újdonság, hogy együtt él egy férfival. És rádöbben: az ő angyalinak gondolt férje a valóságban egész más.
A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben.
Egy korábbi cikkünkben a megcsalás kérdését boncolgattuk. A hűtlenségét, amelyet még mindig álszent módon – és helytelenül – kezelünk, s nem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele. Most azokat az olvasói leveleket közöljük, amelyek válaszképpen érkeztek.
A tiltott gyümölcs a legédesebb – vagy legalábbis annak gondoljuk… De mi az igazság? A hűtlenség megöli a felek közt a bizalmat, vagy épp ellenkezőleg, új energiákkal tölti fel a házasságot?
A történelem folyamán mindig változott az emberiség véleménye arról, hogy a természet milyen tulajdonságokkal ruházta fel a női és férfinemet. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az „igazi“ férfinak és „igazi“ nőnek?
Az egyik ember sose mossa el maga után az edényt, a másik mindig a szék alatt hagyja a levetett zoknit. A harmadik mindegyre ugyanolyan iszákost választ, amilyen az első férje volt. És vannak nők, akik harmadszor is nős emberbe szeretnek bele.
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
A házasság nem(csupán) a szerelem beteljesedését jelenti – hanem a kezdetét is valami újnak. Valaminek, ami teljesen más, mint a szerelem. A házasságnak ugyanis (azon kívül, hogy két ember szövetsége a közös életre) gazdasági és egyéb vonzatai is vannak.
Hűségesnek lenni ma azért nehéz, mert száz kísértés szaggatja szakadékony hálóját. Az az érzés ver bennünk gyökeret, hogy bármikor és bárhol találhatunk „jobbat”, mint az eddigi párunk.