Ma is sokszor megkérdezik egymástól a nők, hogy „ki a manuszod?”. Ugyanezt kérdezték a római nők is: Ki gondoskodik rólad? A manusz ugyanis a gyámot jelentette.
A lányom és a vejem is ezerrel dolgoznak, nem foglalkoznak az unokámmal. Hogyan kellene megmondani nekik, hogy ez nem felelősségteljes szülői viselkedés?
Eddig csak a magazinokat lapozgatva csóváltuk a fejünket, amikor ragyogó fiatal nőket láttunk öreg férfiak oldalán. Miért döntenek úgy ezek a szép lányok, hogy nem a korban és módban hozzájuk illő fiúkat választják?
Mára a pénz lett az úr. Sok családban nem tulajdonítanak értéket az érzelmeknek, csak a pénzt tartják fontosnak. A lánygyermek „Menj férjhez gazdagon, akkor boldog leszel” – típusú mondatokat hall egyre-másra.
Vajon el lehet várni az egyedülálló szülőről, hogy egymaga oldja meg a gyerekek nyári szórakozását? Mi van, ha a másik fél egyáltalán nem segít be az anyagiakkal?
Ki ne vágyna társra? Valakire, aki nemcsak kis időre, de örökre marad. Ásó, kapa, nagyharang. Hogyan kerestem a Nagy Ő-t, avagy kalandozásaim az online társkeresés bugyraiban.
Ma már senki sem kapja fel a fejét, ha egy pár hivatalos forma nélkül él együtt. A fiatalok nagy része természetes dolognak tartja, hogy összeköltözik kedvesével. Milyenek az első hónapok? Melyek az együttélés buktatói?
